Tragédia vagy Reality Show

Ide munkánk kezdőpontja Madách Imre: Az ember tragédiája volt. Nem a mű felé haladtunk, mélysége és sokrétűsége sokkal fegyelmezettebb és koncentráltabb munkát igényelt volna mint amire idén mi képesek voltunk. Schilling Árpád komáromi táborában ismerkedtem meg a helyspecifikus performance-ok sokszínű világával. Nagyon magával ragadott és ennek lendületében kezdtük ezt az évet. Nem éreztem késztetést, arra, hogy visszatérjünk a színházterembe. Szerencsénkre volt egy olyan helyünk, ahol rengeteg kihasználatlan tér volt.A diákok nagyon szerették a szabad munkákat. Egyszerű játékszabályokat/kereteket beszéltünk meg hétről hétre. Így ismerkedtünk egymással és a terekben rejlő lehetőségekkel. Sok volt az egyéni illetve a kiscsoportos munka. Kevesebb közös tréninget tartottunk.

Az éves munka során talált performance-okat adaptáltuk az FTLF helyszínére.

Tragédiákat kerestünk, személyes és környezetünkben jelenlévő tragédiákat . Unalmas és hosszú évnyitó beszédek, amikben elmaradhatatlan az iskola diákjainak statisztikai adatai vagy egy színházi előadás, ami nem jöhet létre vagy olyan zenekar, ami képtelen próbálni a folyton csörgő mobilok miatt vagy az intim szféra hiánya, amikor az ember átadja magát a kameráknak és megszűnik őszintén létezni “szabad akaratából”.

Színpadra illetve kulisszák mögé vittük előadásunkat. Elkezdtük színpadon azt, ami nem jöhetett létre, majd összehúztuk a függönyöket és az öltözőkbe, zuhanyzókba hívtuk nézőinket, ahol a  diákok próbálgatták ötleteiket.

Nem aratott közvetlen sikert az előadás az FTLF en. Grassi fesztiválra átalakítottuk és akciónkat végig a színházterembe vittük véghez.

Messze jutottunk a kezdőpontunktól, formai kísérleteinket felületes gondolatmenetek elfogadtatására, takargatására használtuk. Szórakoztattunk gondolkodtatás helyett. Tanultunk belőle.