IMG_20140925_101937Kőrösi Márk a nevem, Pécsett születtem 1984 március 15-én. Most kétgyermekes családapaként élek és dolgozok Pécsett.

Korán összefonódtam a színházzal. Általános iskolában, majd gimnáziumban a diákszíjátszókörök igencsak passzív tagja voltam. Két feladatot vállaltam a külföldi utak reményében: vagy technikus voltam, vagy néma biztonsági őr a háttérben.

Testnevelés egyetemen folytatott tanulmányaim mellett 2004-ben alapítottuk a társulatot Bús Éva tanárnővel és Horváth Gáspár barátommal. Ekkor kezdtem máig tartó diákszínházas munkámat. Egy évvel később Tasnádi Zsófiával létrehoztunk egy egyesületet társulatunk hivatalos hátterének. Ez a közeg ideális az autódidakta színházi kutatáshoz. Tanulmányaimban nagy szerepet vállalt édesanyám, aki lehetővé tette számomra, hogy a színházirodalom legritkább kötetei is eljussanak hozzám. Gyakorlati  munkámat a külföldi fesztiválok workshopjai alatt és Avignonban alapoztam meg Carlo Boso, Joseph Markovszki, Francoise Simon  műhelymunkáin. Ezek mindig elég anyagot szolgáltak ahhoz, hogy a társulattal továbbforgassuk eddigi talasztalatainkat. A társulati munka mellett elvégeztem Kaposi Lászlónál az akkreditált drámapedagógiai képzést, majd dolgoztam a Kerekasztal társulatnál. Schilling Árpád 2007-es komáromi tábora után kinyílt a színházról alkotott képem és új irányt vettek munkáink. Újabb munkatársakat kerestünk, elhagyatott gyárakban szervezett nyitott munkáink során, hogy megismerkedjünk más művészeti ágakkal és képviselőikkel. Az ezt követő években a színházat szociális kutatásaink eszközeként kezdtük használni. Ezekben a munkákban a folyamat koordinálását, a fiatalokkal történő műhelymunkák levezetését illetve később a kamerázást és a videóvágást vállaltam magamra. Lehetőségem nyílt továbbtanulásra: az Ilotopie utcaművész társulatnál két alkalommal töltöttem egy-egy hónapot, és melette Ship of Fools-on hajóztam be a Földközi-tenger dél-franciországi partjait videóinstallációimmal. Ezekben az időkben Hajdú András unokatestvérem meghatározó szerepet vállalt művészetem fejlődésében.

2010 ben öcsémmel, Kőrösi Boldizsárral Indiában töltöttünk 3 hónapot. Ez meghatározó élmény volt számomra, további inspirációként szolgált a későbbi munkákhoz.

Hazatértem után folytattam a Pécsi Börtönszínházat, amit Pintér Gézával alapítottunk 2008-ban. Itt fiatal és felnőtt fogvatartottakkal végezek színházi munkát. A Kioldások Vidámparkjában találkoztam szellemi és testi sérültekkel, akikkel ezután további három évet dolgoztam. Idén a szűkebb közösségben folytatott színházi  munka került középpontba.

A társulat segít, hogy ne süppedjek bele kényelmembe, segít távol tartani a közönyt. Addig szeretném csinálni, míg a társaim, a csapat képes hergelni és a véleményemet, meglátásaimat megforgatni.

Továbbra is fontosnak tartom a művészet társadalmi szerepvállalását, mert azt gondolom hogy a színház által teremtett magasabb minőségű figyelem és a művészetben található játékosság és humor megoldást kínálhat személyes és társadalmi problémáinkra.

magyar önéletrajzom
angol cv-m