DSCF0360

Vidámpark

Tíz napos alkotótábor a pécsi vidámparkban

Meghívás, séta, és utópia:

2009 augusztus ötödikén felköltöztünk a pécsi vidámparkba, tizenhét egymás számára többé kevésbé ismeretlen, alkotni vágyó fiatallal. Volt köztünk építész, zsonglőr, színész, zenész, indológia- és kommunikáció szakos egyetemista hallgató. Volt köztünk felnőtt, egyetemista, gimnazista és általános iskolás srác is. Jöttek határainkon innen és túlról.

A tábor célja, olyan közös munkát létrehozni, amelyben egymásnak ismeretlen emberek 10 nap alatt csapattá válnak, megismerik a másikat. A színházi szándék tovább keresni a hely- és személyspecifikus improvizáció és az interakció lehetőségeit, határait.

A tábort a vidámpark területén belül alakítottuk ki magunknak. Hideg zuhany, sátor és Teca mama menzája. A tábort harminc emberre hirdettük meg. Mind a harminc hely betelt a jelentkezés ideje alatt, de amikor eljött a találkozás pillanata, csak tizenheten jelentek meg. Ezzel semmi gond nem is lenne ha a mobiltelefon és az internet idejében vették volna a fáradságot lemondani befoglalt helyeiket és nem az utolsó utáni pillanatban kellet volna kiderítenünk hogy hol vannak a hiányzók. Legrosszabbul az eset- így rögtön az elején- hogy egy egész társulat képes volt elkövetni ezt a hibát.

Így tizenheten vágtunk neki a tábornak. Le sátrazás, rövid ismertető és bemutatkozás után, elmentünk magunkban lenni, egész délutánra. Egyszerű keretekben fogalmaztuk meg a feladatokat, amiket az első négy napban csináltunk, a közös nyelv kialakítása érdekében.

Közösek voltak az étkezések, a feladatokból született jelenetek megtekintése-értékelése, és esténként film nézések.

Az első két nap a feladatok kereteit mindenki az egyéni munkának köszönhetően  saját maga értelmezte, csináltunk performanszokat, egyperceseket ötperceseket , egyénit és csapatos munkákat, hang és tér játékokat, stilizált és reál jeleneteket.

A Tábor gondolati alapját Lázár Ervin Csapda című novellája adta. A történet egy nagyon fontos gondolatot tartalmaz a közös játékról és az improvizációról. Az ajánlatról és az elfogadásról vagy visszautasításról. Mi is hasonló csapdákban gondolkodtunk a Vidámpark területén.

A négy nap után kiválasztottuk azokat a „produkciókat, amik megütötték a közösen felállított mércét  és érdemesnek találtuk tovább alakítani. Ezt a folyamatot három napig csináltuk. A három napnak csak a munkarendjét találtuk ki közösen, a munkával eltöltött időt önállóan végezték a résztvevők, egyénileg vagy csoportokban.

Számomra meglepő volt, hogy a tíz napa alatt minimális konfliktus volt, aminek a megoldását is közösen európai módon találtuk meg, nem volt anyázás, sértődés, sírás.

A munkabemutatókat az utolsó három napra időzítettük. Ezt úgy szerkeztettük, hogy délután első felében csináltunk egy utcai felvonulást performanszot, ahol névjegykártyákon hirdettük a munkabemutatót. A felvonuláson is a közös játékokat kerestük. Volt négy fix zenei betéthez fűzött játékunk.(mozdulatlanság, lassú mozgás, akció, menet) Az akcióban szabad improvizációkat próbálgattunk. Reagáltunk emberekre, terekre, tárgyakra, formákra.

Az előadás alatt furulyával, hangszerekkel vezettük végig nézőinket, azon a performansz láncon, amit a munkánk során állítottunk össze. A Vidámpark bejáratától, a táborunk közepén égő tűzig. A zene nagyon hangsúlyos eleme lett vidámparkunknak. Volt zajzene, élő zenegép, zipzár kórus. Az interakcióra tett kísérleteink, álltalában belefutottak az állinterakcióba, ahol a nézők reakciói nem változtattak az előadás menetén, igazából nem volt reális tétje a nézők válaszainak, inkább a közös játék élményét és a testközelséget erősítette néző és előadó között. Volt dodzsemtánc, gyerekmegőrző, körhinta, szellemkastély. Háromszor adtuk elő, a nézők száma növekedett, a csapat lelkesedése és elszántsága csökkent. Ebben az akcióban a közös munka volt az összetartó erő.








Csatlakozz nyári alkotótáborunkhoz! Célja olyan közös munkát létrehozni, amelyben különböző művészeti ágak képviselői vesznek részt, és azon dolgoznak együtt, hogy konkrét közös alkotásokon belül eltöröljék a művészeti ágak között húzódó határokat. A tábor nem csak aktív művészeknek szól.

Tíz napra beköltözünk dolgozni a Mecsek oldalában lévő Vidámparkba, ahol témánk: a gyerekjáték. Ezen keresztül indulunk el és hozunk létre site specific munkákat, amiket a tábor utolsó három napjában nyilvánossá teszünk.

Ez Bázisprogramunk egyik állomása. Ezt a programsorozatot tavaly ősszel indítottuk el, és minden állomásán, elhagyott helyeket szállunk meg egy hétre, és töltjük meg újra élettel. A programról és előző kísérleteinkről itt tájékozódhatsz: www.bazisprogram.blog.hu

A tábor ingyenes és az étkezés is biztosított, a szállás sátrakban lesz a helyszínen.

További kereteket egy későbbi időpontban összehozott személyes találkozón fogjuk megbeszélni.

• Időpont: 2009. augusztus 05 – 15.
• Helyszín: Pécsi Vidámpark (Pécs, Dömörkapu)
• Jelentkezési határidő: 2009. június 01.

Figyelem! A táborban résztvevők száma korlátozott. Maximum 30 főt tudunk befogadni, ellátni. Az elbírálás jelentkezési sorrendben történik, ezért kérek mindenkit, hogy mielőbb jelezze részvételi szándékát!

„A Pécsi Vidámpark egy kivételes természeti adottságokkal rendelkező terület a Mecseki Parkerdőben. A Vidámpark 1961-ben közel 77 ezer órányi társadalmi munkával épült. 

Sajátos, múltidéző hangulatával, szabadtéri színpadával, régi működő játékaival várja az ide látogatókat.

A vidámpark megközelíthető a 35-ös és 35/A  jelű autóbuszokkal, de a személyautóval érkező családok számára szilárd burkolatú díjmentes parkolóhelyek is rendelkezésre állnak.

Vissza