Elvarázsolt Kastély
Zsófi nyert egy pályázatot, amiből folytatni tudtuk félbeszakított munkánkat. Művészeti foglalkozásokat kellett tartani hátrányos helyzetű gyerekeknek. Zsófi azt találta ki, hogy hozzunk létre egy elvarázsolt kastélyt a ZION épületében a gyárvárosi és a hősök terei gyerekekkel. Én ragaszkodtam hozzá, hogy a projektben folytassuk azt a közös munkát, amit a Kioldások Vidámparkja során kezdtünk el a csapat képzőművészeivel.
Egy hosszabb szünet után folytattuk munkánkat a Hősök terén. Kíváncsiak voltunk, hogy mit jelent a színház, illetve, mi jut eszükbe a szó hallatán a gyerekeknek ebben a városrészben. A felmérés után rendszeres színházi foglalkozásokat szerettünk volna tartani, de ezen a környéken ez nehéz feladat. Három-négy foglalkozásig jutottunk. A csoport szétforgácsolódott. Különböző okai voltak. Volt, akit eltiltottak foglalkozásainktól, mondván, hogy sokkal hasznosabban is tölthetik idejüket. Volt, aki gyermekotthonba került, volt, aki magatartásbeli problémák miatt több hetes szobafogságra ítéltek. Amikor sikerült összeszedni a gyerekeket és munkára bírni őket, elemi energiákat szabadított fel a közös játék. Nagyon érdekes tapasztalat, hogy ebben a közegben máshogy érnek a gyerekek. Vannak területek, ahol sokkal érettebbek, több az élettapasztalatuk, más téren pedig meglepő lemaradásuk van. Sokkal idősebbnek mutatják magukat, sokkal felnőttesebben viselkednek, de ha elér hozzájuk a játék, a durva maszkok és páncélszerű szerepek alatt, ott lakozik a gyerekek gondtalan játéköröme. Néha sikerült elérni ide.
Egy hónapnyi próbálkozás után, más utat választottunk. A Zion teret adott színházi foglalkozásoknak. Azokat a lányokat, akik kitartóan velünk maradtak, integráltuk a Zion színjátszó csoportjába, amit közben Németh Tamás vezetett a gyárvárosi gyerekeknek. Ennek a munkának a csapatépítés és a színházi alapfogalmak ismertetése volt a célja. Sokat mozogtak, koncentrációs játékokat játszottak, egyensúly- és hanggyakorlatokat végeztek.
Az előadást másik oldalról társulatunk és a Malom csoport képzőművészeivel készítettük elő. Úgy döntöttünk, hogy nem forgácsoljuk szét energiáinkat, az épület legnagyobb terét használjuk mindannyian. Nagy méretű interaktív installációkat terveztünk a ZION színháztermébe. Sötétből építkeztünk. Fény- és hangjátékokban gondolkoztunk. Sötét, fény, formák, egyszerűség. Így jutottunk el a kockáig, majd a Kábáig. A Kába egyik rejtett vonzata a szabad akarat. A hívők nem azért érnek hozzá vagy csókolják meg a Kábában található követ, mert cserébe várnak valami csodát vagy erőt, hanem azért, mert ez kifejezi az összetartozást, a közös identitást. Bence egy olyan holdat tervezett, amire felülhet és 5-6 méter magasságban fújhatja rajta szaxofonját, Miki 3-4 méteres mozgatható táncoltatható felni majmokat tervezett. Füstöt képzeltünk el, amiben térdig járhatunk. Terveink meghaladták képességeinket és pénztárcánkat. Az építkezés utolsó óráiban sok ötletünket kellett feladnunk.
A gyerekekkel az előadást megelőző két napon tudtunk elkezdeni a helyszínen próbálni. Azokat szerettük volna egy értelmezhető láncba fűzni, amiket a tréningek alatt megmutattak magukból a gyerekek. A Kába története inspirált minket. Miki egyik installációja egy olyan fekete tükör kocka volt, amibe ha belenézett az ember, végtelenítve nézhetett szembe magával. Ezt a pontot választottuk előadásunk csúcspontjának. A gyerekeknek ide kellett elvezetni a nézőket. Egyszerű képeket és mozgásokat fűztünk sorba, egy nagyon egyszerű, a gyerekek számára is könnyen megjegyezhető láncba, ők vágtak rést a nagy fényes kocka oldalára ahol a mozdulatlanság és a szembenézés várt ránk. Harminc-negyven nézőnek játszottuk el egy alkalommal. Sajnos a lezárás és a közös értékelés a gyerekekkel nem történt meg, illetve felületesen történt. Ez ma is rossz érzéssel tölt el. A két csoport (képzőművészek és a gyerekek) nem ért össze. Viszont örülök, mert ügyesen, fegyelmezetten és koncentráltan dolgoztak végig, és a végén feloldódtak. Fehérre festett kis manók, akik elvezettek minket a kúthoz, ahol beleugorhattunk saját szemünk mélységeibe.