Avignon 2006
Felkérést kaptunk a Vaucluse régiótól. Két hét alatt megfogalmaztuk üzeneteinket és elindultunk. Avignon nem volt ismeretlen a számomra, mert előtte hat éven keresztül jártam ki a fesztivál ideje alatt különböző stage-okra, először gimnazistaként, később egyetemistaként. Édesanyám nyaranta az egyetemen tanított drámapedagógiát és színházi nevelést, így nekem is volt szállásom. Több feledhetetlen színházi élményem fűződik ehhez a városhoz. Láttam itt Peter Brook Suezi Banzi est mort címü előadását, Markovszki Triptix-ét, Ostermayer és Bejar rendezést és olyan utcaművészekét, akik képesek voltak leültetni a fenekemre és egy helyben tartani akár órákon keresztül.
A fesztivál most is zakatolt.A társulatot rögtön magával ragadta. Kaptunk egy kis házat Avignontól pár kilométerre egy kis faluban. Tíz napot töltöttünk kint és ebből csak három nap volt előadásunk, a többi szabad volt. Kipróbáltuk magunkat, vettünk hangszereket és esténként tüzes utcai performanszokat tartottunk. ahol némi bevétel mellett ismertségekre is szert tettünk. Sok időt töltöttünk az utcán. Volt egy japán színész, aki nagyon megfogott. Egyedül játszott, improvizált. Egy dobozra állt fel mindig azt a klasszikus szobrot megformálva testéből ,amit éppen kirakott feliratban a doboz elé. Volt a Gondolkodó, Diszkoszvető, Dávid. Majd segítséget kért a közönségtől, mert el akarta mesélni egyik barátja, Tao történetét. A közönségből legalább hárman változtak Tao-vá a történet alatt de mindíg nagyon következetesen váltogatta barátja megformálóit, időről időre visszatért hozzájuk. Olyan szelíden és barátságos kért segítséget a szemével, amikor története szerint Tao segített neki, hogy nem sokan tudtak ellenállni. Az előadás végén felmászott egy idegen járókelő nyakába barátai segítségével, majd otthagyta a közönségét hosszú percekre, akik viszont megvárták. A negyven perces előadása végére legalább 150 en vettük körbe. Mind ezt majdnem végig némán. Néha szólalt meg, honfitársaihoz japánul, egyébként internacionális nyelven, hol angolul. hol franciául. De a lényegi kommunikációt szavak nélkül végezte. Nagyot kaszált a végén, belegondoltam, hogy ilyen tudással, akár gazdaságos is lehet egy színház.
Hasonló élményt nyújtott egy Buto előadás. Az avignoni pápai palota előtt táncolt- mint később kiderült a Párizsi Buto Színház igazgatója- szakadt ruhákban egy vékony keleti fazon. Hihetetlen belső energiákat sugárzott. Lassú volt és látszott, hogy minden porcikájával tisztában van. Egyik pillanatban egy sas néz le rád a hegy csúcsról, a másik pillanatban egy kis bogár kér segítséget az utca porából, aztán meghal, eldől mint egy százéves fa. Szavak nélkül. Őt nem sokan néztük, de elszánt volt. Az arra járó gyerekek először megbámulták, majd utánozni kezdték testtartásait, mozdulatait. Sugárzó előadás volt.
A csapat összekovácsolódott. Jó alapot szereztünk következő évi munkánkhoz. Az Üzenetek a palackban című előadásunkat otthon még jó párszor eljátszottuk.