BALESET
A Társulat célja egy olyan kísérleti előadás létrehozása, amely Egressy Zoltán Baleset című művének feldolgozására épül. A darab a mai magyar drámairodalom egyik markáns műve, amely egy 23 éves szerelmes nő elméjében zajló, tudatalatti folyamatokat tükröző álom. A darab keretét Eszter és leendő férje, Laci végzetes balesete alkotja. Ebben az álomban nagy hangsúlyt kapnak a szerelem és a gyász pszichológiája közötti párhuzamok.
Minimális szöveget emelünk be teljesen háttér-szöveg felfogásban, és a hangsúlyt a darab pszichológiai szövetéből alakítjuk ki mozgásszínházi formák keretein belül. Kollektív alkotás során létrehozott képekben beszélünk, s ezeket a képeket próbáljuk a lehető legegyszerűbb láncba építeni, melyben kevés kelléket, díszletet és jelmezt használunk, egyszerű technikai feltételek mellett. Célunk, hogy előadásainkat a későbbiekben, ne pusztán színházi terekben játsszuk: művészi elképzeléseinket ne korlátozzák technikai és tárgyi gátak, s az egyszerű és erős színészi jelenléten alapuljon az előadás minősége.
Ennek előkészítésére a kezdeti próbafolyamatban két és fél hónapig tréningeztünk. A munka során – heti kétszer három és fél órában és kétszer négy napos táborban – felhasználtuk Grotowski 1967-es tréningjére alapuló gyakorlatokat, Jacques Lecoq, Peter Brook – improvizációs, autogén, replica watch forum metronómos, biomechanikai, akrobatikus, pantomim, commedia dell’arte..stb. – gyakorlatait. Célunk volt e kollektív munka során a test állóképességének fejlesztése, az asszociációs gondolkodás technikáinak kialakítása és elősegítése. Az előadás során célunk a közönség és a színészek közötti hagyományos kapcsolat radikális átértékelése.
Egressy Zoltán drámája nyomán: Baleset
Eszter: Taschner Ágnes
Ed / pap: Takács Péter
Pál / apa: Kovács Dániel
Teri / anya Sebes Saci
Laci / pizzás: Hermann Tibor
Rendező: Kőrösi Márk Rendezőasszisztens: Hermann Tibor Zene: Hajdu Attila Dramaturg: Vatai Éva Producer: Tasnádi Zsófia Technikus: Aszalós Bence
Bús Éva ajánlotta idei munkánkhoz Egressy Zoltán Baleset című drámáját. Első olvasásra nagyon megfogott és érdekelni kezdett. A halál pszichológiája Gazsi halála után élő élmény volt, a szerelem pszichológiája korunknál fogva éppen aktuális. De talán pont ezek miatt az élmények miatt korán lebukott a dráma felületes tartalma. Kiürült és rájöttünk hogy az üres unalom körül végzünk formai kísérleteket. De mire ezt megfogalmaztuk, már ne volt vissza út, be kellett mutatnunk a Fringe fesztiválon. Nagyon unalmas, nagyon rossz előadást csináltunk. A színészek beszorultak a színpad hátsó harmadába, így a nézők felé történő közelítésre tett próbálkozások, fordítva sültek el. Az amúgy közvetlen térben megteremtettük a védelmet nyújtó távolságot. Szörnyű volt. Ezután az élmény után átgondoltuk munkánkat és folytattuk a kísérletezést, de immár körtérben. Egy négyágú fehér lepel sarkaiban, négy nagyméretű tükröt helyeztünk el, ez volt a játéktér, a nézőket körbe ültettük. A tükrök érdekes dimenziókat nyitottak meg és új kommunikációs csatornákat. A szöveget elkezdtük teljesen szabadon kezelni. A jeleneteket kinyitottuk é egyszerű kereteket szabtunk meg a improvizációknak. Így eljutottunk egy 50 perces színházi kísérlethez az üresség és semmitmondás körül. Érdekes volt. Sokat tanultunk.