A Fal
A Kodály Zoltán Hangversenyterem megnyitójára érkezett Schmidtt Pál köztársasági elnök. Ennek a nagy események izgalmában a város úgy döntött, hogy kitakarja a látképből azokat a lakóházakat, amik az elnök úrnak esetleg szúrnák a szemét. A gyors és elkapkodott intézkedés nagy sajtó visszhangot és civil hőbörgést váltott ki. A 2,36 cm magas és 21 m hosszú, OSB lapokból készült fal gyorsan megkapta a Pécs szégyenfala nevet. Elhibázott gesztus volt ez a város részéről. Tízenpár év után a városvezetés egyetlen, amit tenni tud az ügyben, hogy leválasztja a külvilágról ezt a problémát. Se belátni, se kilátni.
A sajtó által pécsi szégyenfalnak titulált palánk problémája felkeltette érdeklődésünket. A fejlődő kulturális negyed központi részén, a Kodály Központtal szemben elhagyatott, málló falú házak sorakoznak. Bárki észreveheti: nem illenek egy fejlődő város képébe. Tényleg megoldást jelenthet, hogy egy egyszerű fapalánkkal tesszük „láthatatlanná” a problémát? Volt, aki az emberi jogok lábbal tiprásának tartotta a dolgot, volt, aki bagatellnek nevezte az egész ügy körül kialakult hírverést, valaki a várost hibáztatta, valaki pedig a lakókat. A sajtóban tehát sok szó esett a Falról, előrelépés mégsem történt az ügyben.
2011 januárjában elhatároztuk, hogy a problémát körüljárva, tettekkel próbáljuk előidézni a változást. Bármilyen politikai állásfoglalás nélkül inkább arra koncentráltunk, mit lehet cselekedni és hogyan lehet láthatóvá tenni a „láthatatlan” problémát. Elhatároztuk, hogy azt festjük a palánkra, amit elrejt, de hogy a látvány ne legyen olyan kétségbeejtő, nekilátunk rendet rakni a szemétlepte udvaron.
Terveink szerint a festést egy gyors gerillaakcióban, néhány óra alatt, saját költségből akartuk véghez vinni. Azonban ahogy közeledtünk a kitűzött naphoz, kapcsolatba kerültünk Moór Eszterrel, a Pécsi Önkormányzat Népjóléti és Sport Bizottságának elnökével, aki a város támogatásáról biztosított minket: immár legális akcióban gondolkodhattunk. A munka során használt eszközökre anyagi támogatást is kaptunk a várostól, Moór Eszter pedig később tevékenyen részt vett a munkában.
Február 19-én fogtunk hozzá és másfél nap munka után, 20-án végeztünk az akcióval. A Fal külső részére a mögötte lévő udvar és házak kerültek, belülre pedig festmények, amik talán kicsit vidámabbá tehetik környezetüket. Ablakokat vágtunk a palánkra, a megtisztított udvarba pedig 7 fát ültettünk. A munkában több lakó is tevékenyen részt vett, valamint Moór Eszter vezényletével önkéntesek is segítettek bennünket.
ilovepecs.hu-n megjelent cikk
Ez volt a teljes terv
Határidő: Februás 20 ig: (2 nap: február 19-20) reggel 8- 18 ig
A belső kertet kitakarítjuk és az ott talált lomokból építünk egy használható közösségi teret a lakosoknak. A belső lepukkant házfalakra, további igényesen elkészített graffiti „kiállítást” fújunk fel. Az udvar területén elültetünk hét darab facsemetét Az osb falra hét cserepes futónövényt lógatunk, hét szamárhát ívben kivágott ablakba. A fal belső felére hét színes figurát festünk fel, amiket összefüggésbe hozunk a növényekkel. A falra kívülről a ház perspektivikus monokróm rajzát festjük fel. A kapuból megformázzuk és megfestjük a „balkán kapuját”, aranyozott díszes balkáni motívumokkal.
Az egész akciót dokumentáljuk és az filmes anyagból készítünk egy 10 perces artdocumentum klippet, amit honlapunkra felteszünk. Ennek a filmnek a linkjét a falra szolídan ráfestünk.
A kétnapos munka végén másfél órára kanapékkal és egy szőnyeggel kiköltözünk a fal elé vendégül látni a járókelőket és a ház lakosait egy teára vagy kávéra.
