Tamási Áron: Énekes madár
Tamási Áron 1933-ban született darabja, népi játéka kísérlet a hagyományos konfliktusos dráma és a mitikus-szakrális dráma ötvözetére. Törekvéseiben rokonítható Garcia Lorca színpadi világával. A konkrétan értelmezhető társadalmi keret háttérbe szorul a szürreális, látomásos megoldással szemben, amelyben felmagasztosul a pusztuló szépség. A színmű gondolati-dramaturgiai összetettsége kihívás és lehetőség az alternatív társulat számára a szakrális színház jelrendszerének újraalkotásában.
Egyfajta idő feletti, zárt világban játszódik a történet, konfliktusai ennek belső viszonyaiból születnek. Az idősödő vénlány testvérpár, Gondos Eszter és Regina maga gazdálkodik, küzd a falu előtti megbecsülésért, amelynek “koronája” a férjhez menetelük lehetne. De sem Bakk Lukács, sem Préda Máté nem szerelmes, s emiatt halogatják az esküvőt hosszú évek óta.
A világ duális természete nemcsak a kishúgukat szeretet nélkül, de tisztességesen felnevelő vénlányok irigységében, keserű játszmáiban érzékelhető, de a folyton leselkedő Kecske-boszorkány is jelzi, hogy a dolgok bármikor átfordulhatnak a rosszba, pusztítóba. A házaspárrá nem váló öregedő leányok és legények szembesülnek a fiatal generáció, Magdó és Móka életigényeivel. Tisztaságuk, szépségük, és természetességük aktivizálja mindannyiukat. A vonzás-taszítás és a birtoklási vágy egyre nyersebben, egyre agresszívabban hatja át a felgyorsuló eseményeket. Megállítható-e az erőszak, valósággá válhat a Göncölszekéren a Tejútra emelkedő szerelem álma?
Munkánk a darabbal:
Idei munkánk alapját is egy három hónapos társulatépítő és színészképző tréningfolyamat teremtette meg, melynek során autogén, önismereti, commedia dell’arte, pantomim, kontakttánc, akrobatika, beszéd- és hangképzés gyakorlatokat végeztünk P. Brook, J. Grotowski és J. Lecoq tréningjeinek mintájára. Kollektív manuális tevékenységektől (szobafestés, varrás, takarítás, barkácsolás… stb.) foglalkozásokon át haladtunk idei választott darabunk felé, amely Tamási Áron: Énekes madár című népi játéka. A szegény színház és a szent színház rituáléin keresztül igyekeztünk megteremteni, és újra teremteni Tamási Áron mágikus világát. Próbálunk kevés jelmezzel és kellékekkel közelíteni a székely világ egyszerű, természet közeli, de a városi emberek számára szokatlan hangulatához. A rituálék középpontjában az érzések, a test és a mozgás, a szöveg és az élőzene állnak, s ezekből igyekszünk erős színházi folyamatokat és képeket létrehozni.
Szereplők, alkotók: Gondos Eszter, vénlány –Taschner Ágnes
Gondos Regina, vénlány – Lukács Bernadett
Gondos Magdolna, fiatal lány – Molnár Zsófia
Bakk Lukács, vénlegény, Eszter vőlegénye – Kereki Balázs
Préda Máté, vénlegény, Regina vőlegénye – Kovács Dániel
Kömény Móka, fiatal legény – Kőrösi Boldizsár
Kömény Ignácné, Móka anyja – Pálfai Eszter
Katolikus pap – Vörös András
Boszorkány – Pálfai Eszter
Dobos ember – Vörös András
Vénasszony – Kapitány Renáta
Rendező: Kőrösi Márk
Zene: Kőrösi Boldizsár (dob, doromb), Kapitány Renáta (furulya)
Dramaturg: Bús Éva
Technikus: Gáspár Dániel
Plakát: Szigethy Gyula
Stilisztikai szakember: Varga Zsombor Péter
Producer: Tasnádi Zsófia
Tamási Áron drámáját Bús Éva ajánlotta nekünk. Elfogadtuk mert kihívást láttunk a történet elmesélésében és vonzó volt népi környezete. Itthon ezek az értékek összemosódnak a politikával illetve az általa nyomatott külsőségekkel. Mi az egyszerűségben és az anyagokban találtuk meg a történet környezetét. Egyszer kellett kimenni a pécsi vásárba, mindent megtaláltunk hozzá. Díszletet a szomszédos bútorgyár maradék fenyő deszkáiból készítettünk úgy, hogy a három jelenet, három különböző helyszínét a díszletek forgatásával kapjuk meg. Ehhez az előadáshoz használtuk a legtöbb kelléket, jelmezt, díszletet. De ennek a története állt legtávolabb tőlünk. Hihetetlen hogy a dráma világ valójában milyen messze áll a mi életformánktól, pedig nincs is olyan messze se térben se időben.
A történet szerelmi szála volt az amihez korunknál fogva legközelebb álltunk. Előadások után ismertünk rá arra a tényre hogy valójában nincs sok közünk ehhez a történethez. A színházat kerestük rajta keresztül, formákat, esztétikai megoldásokat és értékeket mutattunk fel. Tartalma csak halványan derengett a háttérben.
Egy alkalommal bent hagytuk a petróleum lámpát a fa ládában úgy, hogy rápakoltunk minden ruhát. Este amikor a sikeres előadást ünnepeltük halottunk szirénákat de elmentünk mellettük. Másnap jött a telefon, hogy az éjszaka leégett a színház kültéri színpadának fa szerkezete. Szerencsére nem történt jelentős anyagi veszteség, de a jel elgondolkodtatott.
