Helyben Uránváros
Projekt-összefoglaló
A szervezők/résztvevők: Üres Tér Egyesület, Malom Társulat, Retextil Alapítvány (8 fő)
Az akció formája: szabadtéri happening sorozat
Az akció célja: a pécsi Uránvárosban nagy múlttal rendelkező közösségi tér kultúrájának újraélesztése; felkelteni a lakókban a találkozás, az idegen szomszéd megismerésének igényét; a jószomszédi viszony kialakítása a helyi lakosok és a résztvevők párbeszédének megindításával.
A célközönség: egy előre kiválasztott tér körüli háztömbök lakossága
A korosztály: vegyes
Az akció időpontja: 2012. március 1. és 14. között (időjárási viszonyoktól függő) 5 véletlenszerűen kiválasztott este.
Az akció időtartalma: 5 x 1,5 óra
A projekt esemény-váza:
Egyik este nyolc óra magasságában megjelenik egy nagy fehér kocka a háztömbök által körbezárt tér kellős közepén. A kocka felületén lévő árnyékból arra lehet következtetni, hogy a kockában van valaki, aki mozdulatlanul ül. A kocka körül emberek tartózkodnak. Csendben vannak, nem szólnak egymáshoz. Az egyik álldogál, a másik sétál, a harmadik furulyázik, a negyedik rajzol … Várnak. Várnak arra, hogy valaki megszólítsa őket.
Majd eltűnnek.
Pár nap múlva ugyan ebben az esti órában másodszor is megjelenik a fehér kocka, ugyanazokkal a furcsa emberekkel körülvéve. Ha valaki megszólítja őket, ők beszélgetni kezdenek. Kedvesek, közvetlenek, kérdéseket tesznek föl az érdeklődőknek: Neked mi segít az életben? Ha meg szabad kérdezni, te miben hiszel? Miért élsz? Mármint úgy értem, hogy neked mi a legkedvesebb? Tehát válaszokat keresnek – azaz beszélgetnek, információkat gyűjtögetnek, rajzolnak, írnak, fényképeznek, videóznak, kérnek – közelednek egymás felé.
Adott időpontban megszólal egy gong, mire fogják magukat, gyorsan lebontják a kockát, a benne ülő embert egy lepel alatt elvezetik egy furgonba, majd eltűnnek.
Ez megismétlődik még három alkalommal. Gongtól Gongig.
Az ötödik este szokatlanul gyorsan szólal meg a záró gong, a kockát lebontják. A kocka alapterülete fel van ásva. A felásott föld közepén egy tetőtől talpig fehérre festett ember ül, meditációs pózban. Akikkel eddig beszélgetni lehetett, most azok a kapott válaszokat (tárgyak/írások/fényképek stb.) elhelyezik a földnégyzetben, majd (az idénynek megfelő) magokat osztanak szét a nézők között, akik azokat a elvetik.
Amikor minden befejeződött, a fehérre festett srác feláll és lassan távozik. Végül mindenki eltűnik. Marad a maggal bevetett kilenc négyzetméter a lehetséges válaszokkal.
Reményeink szerint azzal, hogy az emberek válaszolnak a kérdésekre, és meg tudják nevezni érzéseiket, biztonságra lelnek, és felismerik, hogy mindenki számára ugyanazok a kérdések vannak az életben.
A kis termőterülettel a közös térben – amit aztán ők nap mint nap láthatnak – a magok szárba szökkenését, az élet megindulását és folyamatos körforgását figyelhetik meg a lakók; gondozni fogják, szeretik majd, mert az övék, hiszen mindannyian beletettek valamit, amit ajándékba kaptak a bizalomért cserébe.
Helyben – művészeti akció
Szakmai beszámoló a Folytassa Uránváros program keretein belül megvalósuló „Helyben” című happening sorozatról.
2012 márciusában hét alkalommal jelentünk meg a pécsi Uránváros különböző pontjain egy fehér bódéval, melynek két kapszula szerű bejárata fölé a boldogság és a panasz szavak voltak olvashatóak. A bódé belsejében sejtelmes függönyök mögött, egy kis fehér kockából, egy fehér cső meredt felfelé, melynek tetején egy fehér zuhanyrózsa, szolgált mikrofonként. A kis doboz belsejében hangrögzítésre szolgáló technikai berendezést helyeztünk el. Ezzel a szokatlan jelenséggel próbáltuk felkelteni a járókelők érdeklődését és ha valaki odajött kérdezősködni, a következő szöveggel próbáltuk részvételre bíztatni: ” Ennek a kabinnak két funkciója van, ha a panasz felöl megy be az ember, akkor úgy funkcionál, mint egy toalett, kiüríthetjük panaszainkat, ha a boldogság felől megy be az ember, akkor bemondhatja azt, hogy minek tud örülni, mi ezeket a hangokat összegyűjtjük és egy kertet próbálunk ültetni belőle itt Uránvárosban. Segítsen nekünk, hogy ez a kert létre jöhessen!” Első alkalommal a Szivárvány Gyermekház Zöld napján jelentünk meg. Itt sajnos nem funkcionált megfelelő képpen a doboz, mert a kisállatok, és színházi előadások érdekesebbnek tűntek a dobozunknál, ebben a környezetben nem keltett szokatlan hatást a kabin. Következő három alakalommal az Ércbányász Téren és a Szilárd Leó parkban jelentünk meg. A szép időnek köszönhetően nagy sikere volt a ládánknak, három alkalom alatt mint egy 40 hanganyagot sikerült összegyűjteni, és a pozitív kritikák mellett, pilóta kekszet és egy kis könyvecskét is kaptunk a lelkes járókelőktől. Ezt követő alkalmakkor az Uránvárosi piac és annak környékén helyeztük ki installációnkat. Itt kevesebben vettek részt az akcióban, viszont itt is sokan megnézték, megmosolyogták, de panaszaikat inkább nekem mondtak el és nem a kabinnak. Itt is találkoztunk lelkes idős nénivel, aki unokáját próbálta meg csalinak felhasználni a többi járókellő részére, mondván: ha valaki már áll itt, biztos többen érdeklődnek majd. Ez így is lett.Az utolsó alkalommal abba a háztömb belsőbe raktuk ki az objektumokat, ahova később a kis kertünket ültettük. Délután kettőkor eltűnt a láda és megkezdődött a végső szertartás előkészítése. Pakolás, ásás, kertültetés, és a begyűjtött hangok lejátszására szolgáló technika felállítása. A készülődést sokan követték a házak ablakaiból, teraszairól és csatlakoztak hozzánk a környéken játszó gyerekek és szüleik. Este hatkor felállítottuk a nagy, háromszor három méteres, fehér kockainstallációnkat úgy, hogy keretéül a puszpángból ültetett háromszor három méteres négyzet alakú sövény szolgált, és a kocka közepén az egyszer egy méteres szintén négyzet alakú levendula mező helyezkedett el. Sötétedéskor mécseseket gyújtottunk és körbeültük a kertet, eleinte a gyerekekkel hallgattuk végig az összegyűjtött boldogságokat, később amikor a gyerekek hazaszivárogtak, mi ott maradtunk és tíz percen keresztül csendben lélegeztük be a friss levendula illatát. Akciónk tetőpontja a puszta együttlét volt. A bódénk mellé minden alkalommal kihelyeztünk egy kicsi fehér négyzet alapú indiánsátrat melynek egy nagy fehér párna borította az alját. Ebből az indián sátorból néha halk zene hallatszott, néha üresen tátongott, arra várva, hogy hátha megpihen benne valaki. Nagy meglepetésünkre volt aki elfogadta a felhívást és bele ült két percre megpihenni. Akcióink után a helyszínen, tapéta ragasztóval a betonra ragasztottunk egy hatvanszor hatvan centiméteres fehér lapot. Az utolsó két alakalommal kis fehér négyzet alakú cetliken invitáltuk az érdeklődőket az utolsó szertartásra. Volt aki visszatért. Az akció során felkerült a Folytassa Uránváros hivatalos honlapjára egy apró hirdetés és a hozzá kapcsolódó harminc másodperces flesh videó.
A sikeres akcióhoz hozzájárultak a Biokom, rendkívül rugalmas és segítőkész munkatársai. Köszönet érte.