Kanics Dorottya vagyok.1984 február 2-án születtem Budapesten. Egy virágzó bakonyi gazdaságban nőttem fel, testvérek ,és többé-kevésbé barátok nélkül. Az útkeresésemnek ezért mindig fontos része volt a közösségbe tartozás vágya, amihez késöbb párosult a művészet szabadságának gyakorlása. Ha ez a két dolog találkozik mindig közelebb érzem magmat a kiteljesedéshez. Az Üres Térrel egyetemista éveim alatt találkoztam. Festő szakra jártam de mindig is többre vágytam, a művészet, a kreatív gondolkodás kiterjesztését az élet minden területére. Atmoszféra termtés, a hangulat, a gondolatok megváltoztatása, a mindennapi kizökkentése a környezet és a tér újraformázásával. Erre tökéletes volt az Üres Tér 2008-as Kesztyűgyári akciója, ahol szabad kezet kaptam a környezet és a tér szabad alakítására. Itt egy reményteli kapcsolat indult el köztem és a társulat között, szerettem volna még velük dolgozni. A szimpátia kölcsönös volt, ezért még sok akcióban részt vettem mint látványgyáros, aztán a 2010-es év fordulatot hozott, amikor is szociális közösségfejlesztő művészeti akciókat szerveztünk hátrányos helyzetű gyerekeknek , később pedig értelmi sérülteknek. Akcióink itt már nem l’art pour l’art zajlottak, hanem sok szempontot figyelembe véve kellett a művészet eszközeivel görcsöket, gátlásokat feloldani, kapukat kinyitni, örömet szerezni. Az oly sokszor feltett kérdés miszerint miért csinálom ezt , mi értelme van ennek, miért áldozok rá ennyi pénzt és időt itt értelmet nyert és megbizonyosodást, hogy igen ezt szeretném csinálni.
Szakdolgozatom
Essl Díjra jelölve
