IMG_9880_edit_edit_editKőrösi Boldizsár vagyok. Pécsett születtem 1987-ben. Gyerekkorom óta ismerkedem a színházzal. Először 12 évesen a Leőwey Klára Gimnázium diákszínjátszójában próbáltam ki a színpadot. A középiskola befejezéséig játszottam a gimnázium francianyelvű csoportjaiban. Rengeteg helyen megfordultunk (Olaszország, Marokkó, Spanyolország, Franciaország stb.) és sok workshopon volt lehetőségünk részt venni. Ismerkedtünk a maszkhasználat különböző technikáival. Használtunk semleges maszkot, a commedia dell’ arte félmaszkjait és 2 műhelymunka során a piros orr mögött rejtőző bohócot is kutattuk magunkban. Felfedeztem, hogy a színháznak ezen technikái érdekelnek legjobban.

17 évesen csöppentem bele az akkor nagyjából fél éve működő Üres Tér Társulatba. A tréningek során további technikákat ismertünk meg, többek között a kontakttánc és a pantomim alapjait. Ekkor főleg magyar nyelven játszottunk, de a mozgást előtérbe helyező „Üzenetek a palackban” c. kreációnkkal kijutottunk az avignoni színházi fesztiválra.
Később az egyetem idejére kicsit eltávolodtam a társulattól, persze figyelemmel kísértem az akkor folyó munkákat és alkalmanként segítettem. A Kioldások Vidámparkja elnevezésű összművészeti projektben én is részt vettem. Azóta része minden tréningünknek a munkát megelőző közös ülés: a csend a mozdulatlanság, visszatérés magunkhoz, nulla pont, ami teret adhat a kreatív energiáknak. A színészi jelenlétben is ezt a pontot keresem. A pontot, ahol kiolvadunk berögzült mozdulatainkból és a figyelemmel megtudjuk ragadni az épp születő energiákat.

2013-ban aztán megint felmerült az ötlet, hogy újra kutassuk a színészi munkát, csináljunk színházat a börtönben, fogvatartottaknak. Az intenzív próbafolyamat során újra belemerülhettünk az óceánba: fizikumunk és belső világunk végtelenjébe. Folyamatos keresés, ez az, amiről optimális esetben a színház szól.
Ásás, kutatás a mélyben új és új kérdések után, hogy aztán a felhalmozott kusza, bonyolult élményanyag leegyszerűsödjön, és átváltozzon egy mozdulatba, egy tekintetbe, egy levegővételbe.

Üres Tér

 

Hol van valódi szükség a színházra?

Hogyan segíthet kapcsolatot teremteni másokkal és magunkkal?

Az Üres Tér Színházi Egyesület 2004 óta foglalkozik a kérdéssel.
A válaszkeresés során eljutottunk iskolákba, szegregált városrészekbe, hátrányos helyzetű fiatalokhoz, felnőttekhez és a börtönbe.
Most egy beszélgetés során szeretnénk megosztani tapasztalatainkat és meghívott vendégeinkkel tovább bővíteni ismereteinket a témában valamint megvitatni: mik a kilátásai egy “hasznos színháznak”.

Várunk minden résztvevőt szeretettel május 16-án 18:00-kor
a Közös Ég Jurtában (cím: 7627 Pécs, Felsőgyükési út 31.)