M.I.Z.O. gyár
2009. december 1.-13.
Elsődleges alkotási területek:
– Színház
– Audióvizuál
– Képzőművészet
– Zene (élő és gép)
Időpontok:
Műhelymunka: december 1.-10.
Bemutató és kiállítás: december 11.-13.
Kapcsolódó program
Az Emberség Erejével Alapítvány nemzetközi ifjúsági csere keretében megvalósuló „Legó-workshopja”. A program az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, és különböző emberi jogi kérdéseket dolgoz fel a „Legóépítés” technikájával. A résztvevők (3 ország fiataljai) egy hétig irányított munkában dolgoznak együtt és Legó installációkat készítenek. Ennek a munkának a produktumát hozzák el a MIZO-ba, kiállítás és videóinstalláció formájában.
A projektet a Fiatalok Lendületben Program támogatja.
Cél: Közös térben, különböző művészeti ágak találkozásából és viszonyaiból létrejött gondolatmenetet értelmezhető formába önteni.
Leírás: a dramaturgiát a gyár történetére és jelenlegi állapotára reflektáló helyspecifikus performanszok és installációk lánca alkotja. Az elsőkörös asszociációktól jutunk el a tíz napos közös munka szertartásán keresztül, a hely mondanivalójáig. A MIZO-gyár termetes csarnokainak hangulatát szeretnénk fényfestésekkel, videókkal és vetített képekkel, installációkkal, zajokkal, hangokkal, zenével és jelenlétünkkel történetté formálni.
Eddigi képek:
Két hétre költöztünk be a hideg gyárépületbe. Meghirdettük, terepszemlét tartottunk majd dolgoztunk. Sokan voltunk.Volt aki az elejétől a végéig ott dolgozott, volt aki az utolsó napra hozta kész munkáját és volt, aki jött és vitt amit látott. (nem ez volt a jellemző). Első napokban összeszedtük az anyagokat, kitakarítottunk amennyire lehetett, de ez sokkal nagyobb volt mint a Kesztyűgyár. Ezt követően az anyagokból és a helyből inspirálódva megtörténtek a vállalások. Térből adódóan nagy méretű művek születtek. Egy egy ötlet mellett kialakultak csapatok és besegítettünk egymásnak. A gyár funkcionális szerkezete újra életre kelt. Talált fehér köpenyek azt az érzést keltették mintha újra elindult volna a tejtermelés. Pedig csöppet sem volt steril munka, amit csináltunk. Hideg volt. Sűrűn kellett melegedni.Az utolsó három nap mégis úgy éreztük hogy üres a gyár és akkor nekikezdtünk hajrázni.
A tejgyár rengeteg kincset tartogatott. Matricák, tömlők, fémcsövek. kádak, és rengeteg tér.A tej körüli asszociációinkat fűztük egy láncba. Installációk és interaktív performanszok várták a nézőket, akik egy korty tejtől átalakultak zsíros és zsírszegény tejekké, akiket egy raklapon toltunk a gyár bejáratához, a tehénhez, ahonnan végigcsuroghattak, alakulhattak. A plazma és a romlott termékek után, hallhattuk első csecsemő élményeinket és az anyamell emlékeit,sötét labirintusból kiérve, megpihenhettünk egy óriás csepp belsejében, beszéltek csöveken keresztül a fülünkbe, láthattuk a gyár működésének fénykorát. Bemehettünk egy terembe, ahol megállt az idő. Félig töltött neonnarancs romolus és remus szívta zacskókból a tejet. A pincében egy kádon zenélt egy motor, aminek hangjait csövek vezették a fülünkhöz. Közben a boci boci elektronikus verziói dolgoztak idegeinken. Volt mozi, ahol a gyári munkákon keresztül eljuthattunk a jelenig. Láthattunk egy óriás egeret óriás sajttal, kipróbálhattuk a tejkirály trónját. Néha felcsapott a tűz a laboratóriumban, ahol fehér ruhás dolgozók rohangáltak. Majd maradhattunk ameddig jólesett. Élt a gyár.
ilovepecs.hu-n megjelent cikk
