Útravaló

 

 

Dobog. Lélegzel.
Szárnyal a Fej.
Talajt keres a Láb.
Ember vagy.
Szól a harci dob. Indulj!
De merre? Csönd.
Dobog. Lélegzel.

A Budapesti Gazdasági Egyetem felkérésére kezdtünk el dolgozni ezen az előadáson. A forma tantermi előadás, a témát pedig szabadon választhattuk. Sokat gondolkodtunk, mi az, amit adhatunk a diákoknak. Évek óta dolgozunk gimnazistákkal és tapasztaljuk: ahogyan közelednek az érettségihez, egyre nagyobb rajtuk a nyomás: társadalmi és személyes elvárások tanárok, szülők, sajátmaguk részéről. A pályaválasztásra akkora hangsúly kerül, hogy el-elmaradnak az „egyéb” aktivitások: a sport, a hobbik. Nem akartunk újabb tanácsokat adni, ebből valószínűleg mindenki annyit kap, hogy beleszédül. Saját tapasztalatainkból kiindulva csak egy kis lassúságot szerettünk volna becsempészni életükbe: a légzést, a szívünk dobbanását, emberi létezésünk alapélményét.

A próbafolyamat jól mutatta a pályaválasztás több aspektusát is: ötletek, érzések nyomán elkezdtünk kidolgozni egy koncepciót, amivel aztán – ahogy kezdett alakot ölteni – nem voltunk megelégedve és eldobtuk, hogy egy új formai-tartalmi irányvonalat kezdjünk el követni. 4-5 alkalommal választottunk „új pályát”. Az eldobott dolgok mégsem voltak hiába: táptalajt adtak a további alkotásnak. Tisztultak a képek, egyszerűsödtek a gesztusok. Jelenleg egy laza, nyitott szerkezetű, villanás-szerű jeleneteken alapuló előadás az Útravaló. Folyamatosan alakul.

Alkotók: Kőrösi Boldizsár, Kőrösi Márk