Woyzeck
Tavaly újra elnyertük a börtönszínház folytatására a támogatást. Úgy gondoltuk, hogy más felől közelítünk, mint korábban. Eddig a pedagógiai oldalt és az intézményben való rendszeres jelenlétet helyeztük előtérbe, a művészi szempont másodlagos volt. Rabokkal csináltunk színházat. Most olyan előadást készítünk, ami tartalmában és formájában közvetlenül a fogvatartottakhoz szól, de civil színészekkel valósítjuk meg. Így a színház formanyelvén kezdhetjük meg a következő két év közös munkáját. Később, a project időszak második felében ezt az előadást színpadra bővítjük úgy, hogy a civil színészek mellett, rabok is szerepelnek előadásunkban.
Nyáron Grenobleban láttam Farncois Jaulin: Woyzeck-ét. Ezután egy estét végigbeszélgettünk az előadásáról, ami erős vizuális élményt adott, de a dráma aktualitását nem véltem felfedezni benne, lehet, hogy nyelvi hiányosságaimnak köszönhetően. Elkezdett komolyan foglalkoztatni a dráma vázlat.
Hamar rájöttünk, hogy ideális dráma számunkra. Szabadon kezelhető,vázlatos szerkezete miatt és a történet közege akut problémákat rejt és Magyarország jelenéhez erősen kapcsolódik. A mély-szegénységről az elmúlt évek alatt sokat tanultunk akcióink során, így ezek az élmények alapjai lehetnek előadásunknak. Bús Évát megkértük hogy dramatizálja, úgy, hogy vázlatoknak megfelelően tartsa meg három különálló részbe az előadást, és ne a történet és a gyilkosság legyen a fókuszban, hanem a környezet és az egyén egymásra tett hatása.
Munkánk során találkoztunk Balassa Péter: Kosztolányi és a szegénység című tanulmányával. Itt további útmutatókat kaptunk munkánkhoz a szegénységről. Megfogalmazta, hogy az egyik legnagyobb csapdája ennek a rétegnek, hogy néma. Nem tudja megfogalmazni magát, nem tudja hangját hallatni. A másik hasznos gondolat: a szegénység a lét alapjaihoz közeli állapot. Számunkra ez tovább erősítette azt, hogy ez egy ideális közeg az emberi létforma egyik alapelemének, az erőszaknak a vizsgálatához.
Az előző évi Börtönszínházas projekt keretein belül Pintér Géza lefordította, Horacio Czertok: Színház számüzetésben című könyvét. Ez tartalmaz egy fejezetet, aminek állításával teljesen egyet tudunk érteni. Agresszivitás, erőszak vagy Buddha a sivatagban állítása az, hogy az erőszak lényünk elidegeníthetetlen része, és egy olyan tett lehetősége mint a Woyzecké , mindenkiben jelen van, pusztán körülmények függvénye hogy felszínre tör vagy sem. Ennek az írásnak bizonyos részeit beemeltük előadásunk szövegébe.
Mióta felmerült a kérdés, a börtön és a rabok kapcsán, komolyan gondolom, hogy létezik egyfajta kollektív felelősség. A társadalom felelős minden egyén sorsának alakulásában és fordítva minden egyén felelős a társadalom működéséért. A problémák általában máshol jelentkeznek, mint ami azok kiinduló pontjai.
A Leőwey K. Gimn. ben tartottunk két főpróbát. Az elsőt szakmai közönség (drámapedagógusok, rendezők és az Osonó társulatnak.) A másodikat gimnazistáknak.
Ferraraban tartottuk a hivatalos premiert. Itt egy Workshopon vettünk rész, aminek beszámolója itt érhető el. A találkozón Theatre du Fil el és Theare Nukleo nézhettük még meg.
Márkkal készített egy interjút a Dunántúli Napló.
A pécsi Tv eljött az egyik előadásunkra és készítettek egy összeállítást a Pécsi Kör című műsorukba.
Horacio könyvének recenziója a Jelenkorban.
Kaptunk egy levelet, egy fogvatartottól, aki a BV-ben látta az előadásunkat.
A Woyzeck munkafolyamatával kapcsolatos beszámolók.
Az előadásunkról megjelent cikk a Hetedhéthatárban.