SZABADSÁG! EGYENLŐSÉG! DEMOKRÁCIA!
Első akció:
A közéletet teljes mértékben átitatta a politika, egy olyan kettes számrendszerbe szorult, amiben már nincsen helye valós kérdéseknek, párbeszédeknek. Mi ezen a falon szeretnénk rést ütni. A hovatartozás és aktuálpolitika nélkül, szeretnénk olyan gondolatokat megfogalmazni, amik elindíthatják a valós párbeszédet. A félelem eluralkodott hazánkon. Önálló gondolatokat csak nagyon szűk körben és csendesen fogalmazunk meg, így nem vagyunk tisztában azzal, hogy rajtunk kívül még hányan gondolkodnak hasonlóan a közös ügyeinkrôl. („És egy pár üveg sörtől majd mindenki elfelejti, hogy az lett, amit pont nem akart itt senki…” Kispál és a borz). Nincs médiuma a társadalom deficittel küzdő rétegeinek. Mi ehhez szeretnénk a művészetünket ajánlani.
Magyarországon 2014-ben, október 12-én a harmadik választásra készültünk. Egész évben politikai plakátok hazudták tele az országot. Óriásplakátokon, villanyoszlopokon, sétáló utcákon felállított új hirdetőtáblákon, gyakorlatilag mindenhol belerondítottak a városképbe azok az arcok, akiknek ha lenne minimális önkritikájuk, nem hergelnék tovább az országot. Köztudott, hogy egyikük sem kínál valós lehetőséget. Átvertek minket és írtak egy olyan nyelvet, amit rajtuk kívül már senki nem ért. Bármit mondhatnak, nincs következménye. Eljátszották a bizalmat, de játszanak tovább velünk. Egy olyan játékba kényszerítenek bele, ami csak nagyon kevés embernek okoz örömöt. Csapda. Nem működik. Nincs valós választásunk. Hogyan lehet ezt a görcsöt humorral kezelni? Pusztán azért, hogy ne őrüljünk még bele. Hogyan lehet azokat ez értékeket ébren tartani, amik ma nagy veszélyben vannak Magyarországon.
Gondolatok szabad jegyzéke.
Szabadság és egyenlőség.
„Higadtan, de makacsul, lankadatlan kell ismételni a közhelyeinket.” TGM
Olyan fórumokat szeretnénk létrehozni, ahol ezeket az eszméket a mai magyar helyzet viszonylatában tudjuk értelmezni, életben tartani.
Különböző társadalmi rétegeknek mást és mást jelent ez a két szó.
„A társadalom gyönge, lefegyverzett, vereséget szenvedett, de tudni azért lehet.” TGM
Nem vagyunk hajlandóak elfogadni a tehetetlenség állapotát. Részt kívánunk venni saját és környezetünk életében és erre ösztönöznénk másokat is.
Jogu(n)k van az élethez.
„Egyenlőség azt jelenti, hogy joga van az alsó négymilliónak is ahhoz, hogy egyék, világítson, fűtsön, olvasson, örüljön az életnek olykor, meg a gyerekeinek. Ez egy gondolat, mindenesetre nem valóság.”
Szeretnénk ha ez a gondolat közelebb érne a valósághoz, ennek megsegítésére alkalmas eszköznek látjuk a színházat, a játékot, a művészetet.
Projektünk a cselekvésre szólít. A társadalom különböző rétegeiben szeretnénk kialakítani aktív csoportokat, akik hónapról-hónapra, hétről-hétre reagálnak az őket és környezetüket érintő történésekre. Cselekednek. Ehhez a színházi és más művészeti formákat ajánlunk. Játékra hívunk. Először saját személyes környezetünkben kezdünk el építkezni, és általunk fontosnak tartott gondolatokat fogalmazunk meg olvasható akciókban. Cselekvésre, közös cselekvésre ösztönzünk. A demokrácián ejtett sebekre hívjuk fel a figyelmet.
Később ezeket a köröket kibővítve, a civil szféra szereplőivel újabb köröket hozunk létre, ahol minden társadalmi réteg a saját ügyeivel kapcsolatban fogalmaz meg akciókat. Mi nem tetszik? Hallassuk a hangunkat! Kiabáljunk!
A civil szféra is a politika hadszíntere lett, ezért mi a társadalom legkisebb alkotóelemét az utca emberét vesszük célba.
A projekt kapcsán közös gondolati alapok körül fogalmazhatjuk meg saját gondolatainkat, közös tárgyat kaphatnak a különböző művészeti formáink. A közös gondolati alap körül kialakult vita közösség teremtő erővel bír, többen bátrabbak vagyunk. Talán ezen az úton el lehet jutni a közös cselelkedetekig. Tervezett akcióink a szélesebb közönséghez is eljutnak, provokálnak és kizökkentenek. Egy ilyen médiumon keresztül elérhetünk odáig, hogy egy-egy közös ügyet nem lehet majd lezárni azzal, hogy te ide vagy oda tartozol, hanem kereshetünk valós megoldást, kompromisszumot.