5. Színház:
Számunkra új színházi eszközök és formák kipróbálása, a tér életre keltése a színészi jelenléttel és a közös munkából születő rituális varázzsal.
Az esseni delegációnak városvezetés
Egy koncepció a Bázisprogram megvalósítására:
Mindenkiben jelen van a kreatív energia. Ha a szándék és az akarat megvan, akkor mi a munkamódszert biztosítjuk ahhoz, hogy ezt felszínre hozzuk. A módszert a közösségben történő tapasztalati úton való tanulásra alapozzuk.
Kollektív alkotói folyamatokat indítunk el, a helyi lakosok bevonásával. Ehhez segítségül hívjuk azokat az elhagyott tereket, amik már képtelenek betölteni eredeti funkcióikat,(pl: bányaaknák, moziépületek, stb.), de magukban őrzik a közösségi élet lehetőségét. Ha a csapat kreatív teremtő szándékkal lép a térbe, akkor már csak a közös kereteket (tematikus, műfaji, módszertani) kell megadni.(A csapatunk tagjait, előző munkáink során megismert művészek és előkészítő munka során megtalált, alkotni vágyó helyi lakosság). A keretek az alkotás szabadságát, a csapat a kommunikáció és az egymáson keresztül való tapasztalás lehetőségét biztosítják. A megadott kereteket először mindenki egyénileg értelmezni, a közösségben való kommunikáció alatt az egyéni értelmezések bonyolult halmazából kialakul egy sokkal tisztább közös értelmezés. A csoportban folyó munka lehetőséget ad egymás alkotásának konstruktív kritizálására, értelmezésére, további ötletek felvetésére. Ha egy ötlet elég jó, akkor a nagy közösségen belül további csoportok jöhetnek létre szorosabb együttműködés céljából, egy-egy ötlet köré csoportosulva. A munka során felmerült konfliktusokat azonnal kezeljük, elkerülve a szétforgácsolódás lehetőségét. A kollektív alkotási folyamat része az egymástól való tanulás és az egymáshoz való alkalmazkodás.
A programunkhoz tartozik egy workshop-sorozat. Tréningeket tartunk gimnazisták és egyetemisták számára, és külföldi trénereket, színházi szakembereket hívunk meg. Meghirdetett műhelymunkáinkon bárki részt vehet.
A tréningjeink itthoni és külföldi rendezők színházi gyakorlatait és különböző színésziskolák játékait tartalmazzák. Célja: a színészi jelenlét erősítése és különböző kifejezőeszközök, színésztechnikák fejlesztése. P.Brook és A. Mnouchkine imrovizációs, J. Grotowski és J. Lecoq mozgásszínházas, V. Meyerhold biomechanikai, Schilling Árpád hely-specifikus és performansz alapú gyakorlatait használjuk, továbbá buto, pantomim, commedia dell’arte, bohóc, akrobatika, kontakttánc, hang és beszéd, autogén tréning és meditációs gyakorlatok is megtalálhatóak tréningjeinken. Ehhez alapjainkat workshopokon (az avignon-i egyetemen, a komáromi csillagerődben, a párizsi buto-színházban, az agadíri színházban, az ilotopie utcaművész társulattól, a saját pécsi bázisunkon szerzett tapasztalatainkból) és archívumokból (könyv, dvd) szereztük meg. Öt éves működésünk alatt ezeket fejlesztettük, értelmeztük tovább. Kísérleteztünk.
Az itt megszerzett tudást szeretnénk továbbadni olyan társadalmi rétegekből származó, alkotni vágyó embereknek, akiknek erre máshogy nem adatik lehetőségük.
A koncepció része továbbá, hogy mi is tapasztalhassunk tovább. Elképzeléseim szerint ezeken a területeken létezik olyan rejtett művészeti erő, amely minket is gazdagíthat.
Fontos eleme programunknak az utcai jelenlét. Az akciók alapjait interaktív, hely- és személyspecifikus improvizációk képezik. Utcai performanszokon keresztül szeretnénk elindítani egy széleskörű helyi „párbeszédet”, mely alkalmas közös történetírásra, legendateremtésre, és ez által a problémák újragondolására. A közös alkotásban, a kutatómunka során felbukkanó, helyi társadalmi problémákat dolgozzuk fel, a színház (fórumszínház) és a drámapedagógia eszközeivel.
A program feladatának tartjuk a befogadói oldal nevelését, felkészítését. A diákok közül, akikkel dolgoz(t)unk, néhányan folytatják a társulati munkát, de nagytöbbségben más pályát választanak, ám ők már sokkal nyitottabban állnak egy újszerű alkotáshoz. A Bázisprogram perifériás szakaszában, helyi civil szervezeteken keresztül, rendszeres foglalkozásokon próbáljuk felkészíteni a helyi fiatalokat a munkáinkban való részvételre, esetleg befogadására. Ehhez rendelkezésünkre áll egy TIE (Theatre in Education) előadás, amelyet 2008-2009-ben hoztunk létre az Oberon Egyesülettel.
Ha sikerül feltárnunk kulturálisan ezeket a peremkerületeket, akkor a halott bánya természetes hagyatékán egy új kreatív aknát építhetünk.
Gondolatok a programról:
Fiatal művészek bevonásával megszállunk elhagyott, üres épületeket és egy-két hetes műhelymunkákat hozunk létre. A munka alatt intenzív, kreatív, közös keresések zajlanak. Kapuink egész idő alatt nyitva lesznek az érdeklődők előtt, de a munkafolyamat végén, három napon keresztül előre meghirdetett közönség-bemutatót tartunk. Az érdeklődők állandó befogadásával kialakul egy ember közelibb befogadó-alkotó kapcsolat. A „kíváncsiskodó” benne járhat, maga is részese lehet a munkafolyamatnak. Ez által bekerülhet a kultúra a hétköznapjaiba.
A nézők láthatnak új formákat, új értelmezéseket. Szeretnénk megmutatni, hogy miként lehet művészeti alkotásokat létrehozni, ilyen szokatlan helyeken, szokatlan formákkal. Színház bárhol, bármilyen eszközökkel létrejöhet, nem elengedhetetlen hozzá a függöny, a nézőtér, a színpad.
Ideiglenesen működünk mindegyik helyszínen, így jön létre egy emberbázisú alkotókör, ami nincs helyhez kötve . Programunk az emberi kapcsolatokon alapul. A műhelymunkák során ismeretségeket kötnek egymással a résztvevők, közösen „ötletelnek”, együtt dolgoznak, kiegészítik egymás munkáit. Ez megteremti a jövőbeli közös munka lehetőségét is, hiszen ez idő alatt. meg tudják ismerni egymást a fiatalok, kiderül ki kivel képes együtt dolgozni. Ez állomásról állomásra bővülhet, változhat.
A különböző művészeti ágak bevonásával keressük a lehetőségeket, hogy miként lehet eltörölni, átlépni a határokat, melyek ezek között az ágak között akaratlanul is húzódnak. Az alkotások többféle művészeti ág együttes munkájával jönnek létre. Nem különálló, hanem egymást kiegészítő, egységben működő alkotások születnek. Keressük a lehetőségeket.
A program sikerét a lehetőségek biztosítják. Ha a fiatal alkotók teret kapnak tevékenykedni, találkozni, kommunikálni, elindul egy működő gépezet. Ez a gépezet folyamatosan kreálni fogja a közös alkotásokat, melyek időszakosságuknak köszönhetően fenntarthatóak lesznek. Mindig megújulnak és fenntartják az érdeklődést. A nézők kíváncsiságát is újra meg újra fel fogják csigázni a magukat megújító terek és produkciók.
Tovább:
2009. november 25., szerda
Külvárosok
Állomások: Kesztyű Gyár, Zsolnay Gyár – Szikorski Ház, PEN (utcaszínház), POSZT – Médiaháború (utcaszínház, gerillamarketing), Vidámpark, MIZO Gyár (bemutató: december 11 – 13.)
2010-ben a Bázisprogramot kivisszük Pécs hátrányos helyzetű külvárosaiba, a volt bányaterületekre: Hősök tere, Pécsbánya, István-akna, Rücker-akna. Az ezekhez a helyekhez kötődő társadalmi rétegekben rengeteg elfojtott művészeti energia rejlik. Vannak olyan művészeti ágak, amelyek az itt lakó etnikumok történelméhez szorosan hozzátartoznak. Ezeket próbáljuk megtalálni egy hosszas előkészítő, ismerkedő szakaszon keresztül, amely folyamatot Akciószerű jelenlétnek neveztük el. Eleinte turistaként érkezünk a környékre, majd egyre gyakrabban jelenünk meg, egyre több időt töltünk a helyiekkel, amiben a területeken tevékenykedő civil szervezetek segítenek. Közben kísérleti jelleggel „feldíszítjük” a környéket érdekes, figyelemfelkeltő művészet-falatkákkal (buszmegállóban portréképek, festmények, fényfestés, élőszobrok, tárgyinstallációk). Amikor a bizalmi viszony kialakult, váratlanul megjelenünk az utcákon, a lakók között egy látványos felvonulással, ami játékba hívja a járókelőket.
Ez a felvonulás lesz a folyamatos jelenlétünk kezdete. Elkezdődnek a hónapokon át tartó műhelyfoglalkozások, ahol a résztvevő helyiek megismerkedhetnek a színházzal, játékkal és drámával, elsajátíthatnak festési, rajzolási, szobrászati technikákat és együtt zenélhetnek, vagy megtanulhatnak játszani különböző hangszereken. Ezek a foglalkozások az eddig megismert alkotók vezetésével, közreműködésével zajlanak majd. A „szakkörök” alatt megszerzett tudásból tavasz végére közösen egy nagy felvonulással egybekötött produkciót gyúrunk. Helyszínként a környék elhagyott épületeit használjuk (Széchenyi-akna, Jószerencsét Mozi, István-akna).
Az ezeken a területeken élő közösségek tagjai közül sokan még sosem jártak a belvárosban, ezért az előadást szeretnénk eljuttatni a város szívébe is, akár utcán, akár üresen álló házakban bemutatva. Ezzel a kezdeményezéssel egy híd építését szeretnénk elkezdeni, ami összeköti az élesen elhatárolódó belvárosi és külvárosi kultúrákat, művészeti tartalékokat.
Az utca eldönti, hogy életképes-e egy előadás, vagy sem. Elég csak a kalapot megnézni a produkció után. Ha segíthet a megélhetésben, akkor a perifériára szorult résztvevőnek is érdekében lesz utcai alkotásokat létrehozni, és ha valóban kulturális értéket fog képviselni, akkor a társadalom többi részének is érdeke lesz ezeket életben tartani. Ez elősegíti a hátrányos helyzetűek társadalmi integrációját is egy egyszerű és használható kommunikációs csatorna alkalmazásával. Ez a kultúra.
A külvárosi tevékeny közösségnek szeretnénk megmutatni, hogy produkcióik a megfelelő formában és kontextusban megállhatják a helyüket a belvárosi programok között is. A belváros emberével pedig szeretnénk megismertetni a perifériákon húzódó kulturális értékeket.
2009. szeptember 9., szerda
Perifériák
Létrehoztunk egy instant programsorozatot. A program bárhol, bármikor létrejöhet, minden helyzetben alkalmazható. A hangsúly az emberbázison van. A lényeg az itt és most. Ekörül kialakul egy mobil alkotókör. Ennek a magja már létezik, de arra törekszünk, hogy minden megmozdulásunkhoz újabb alkotótársakat találjunk. Mindig az aktuális programunkhoz keresünk szövetségeseket.
Elhagyatott épületek után kutatunk, utcákon, köztereken jelenünk meg és kapcsolatokat teremtünk a járókelőkkel „emberfogó” performanszainkkal, installációinkkal. Alkotótáborokban dolgozunk együtt. Színészi jelenléttel, performanszokkal, egyszerű képzőművészeti eszközökkel újrahasznosítjuk a megunt tárgyakat, kidobott hétköznapi eszközökből készítünk tárgy- és térinstallációkat.
Az alkotási folyamatok ebben az esetben rövidek és egyszerűek. Nagy hangsúlyt kap ugyan az előkészítés, de a munkamódszer és az előadásmód improvizatív és egyszeri, hely- és idő-specifikus. Ott és akkor él, ahol éppen történik. Egy következő helyen, egy másik kontextusban már más lesz a tematika, a látvány, a történet, a szereplők viszonya, mások lesznek a felhasznált tárgyak. A résztvevők minden alkalommal, minden helyszínen új felfedezéseket tehetnek, így változnak és fejlődnek majd a kreatív alkotások. A hangsúly a közös munkán van.
– folyamatos aktualitás
– kihasználjuk a terek és a játék közösségteremtő erejét
– több lehetőség adódik az emberekkel való kapcsolatteremtésre: a résztvevők a közönség köreiben vannak, nem kerülhetik el a figyelmüket a reakciók
– az alkotók megtanulják elsajátítani az utcai előadó-művészet szabályait, mivel folyamatos kontakt van a járókelőkkel; váratlan helyzetekre kell reagálni
– fejleszti a kommunikációs készséget, a helyzetmegoldó képességet és a fantáziát
– interaktivitás – passzív járókelőből aktív nézőt csinálni –, izgalmas helyzetek, játéklehetőség
Alkotókörünk magját társulatunk állandó emberei alkotják. Minden állomás alkalmával ehhez kapcsolódni kívánó szövetségeseket keresünk. Alkotási és megmutatkozási platformot ajánlunk fel egy közös alkotófolyamatban. A kultúra bármely területéről várjuk az érdeklődőket.
Minden új partnerrel új kapcsolatformát, új munkamódszert lehet megismerni és megismertetni. A csapat változása, szociális és kulturális összetettsége eseményről eseményre alkalmazkodásra ösztönöz, és fejleszti a kommunikációs készséget.
A külvárosok lakóinál eltérő a kulturális és szociális értékrend. Az ő bevonásukkal újfajta párbeszédek és értelmezések alakulnak ki az alkotókörön belül. Megismerjük egymás látásmódját, és arra törekszünk, hogy ezeket kölcsönösen felhasználjuk munkáinkban.
A külső kerületekben való közös munkák alatt felkínálunk a helyi lakosságnak olyan működő és a megélhetést segítő művészeti formákat (utcaművészet, utcazene, zsonglőrködés), amelyeket – ha igényük van rá – elsajátíthatnak olyan szinten, amit a későbbiekben önerőből tudnak fejleszteni és alkalmazni saját vagy idegen környezetben. A külvárosok etnikumai és azok eltérő szociális helyzete biztosíthatja a minél színesebb produktumok létrejöttét.
Célunk továbbá olyan munkatársakat találni ezeken a területeken, akik saját produkcióinkban is hosszabb távon együttműködnek velünk.
Bárkinek lehetősége van közös munkáinkban részt venni, ugyanakkor az lenne a célunk, hogy minél több hasonló kezdeményezés jöjjön létre és valósuljon meg önállóan is.
Ugyanakkor számos más részvételi lehetőséget is felkínálunk az alkotó folyamathoz tartozó bürokráciában, szervezésben, logisztikában, médiaakciókban, ezáltal a tagok olyan tapasztalati tudást és kapcsolati tőkét szerezhetnek, amely elengedhetetlen az önálló, sikeres munkák létrehozásához.
Olyan színház-értelmezést nyújtunk, mely túlmutat a kőszínházak falain. Ebben a munkában a színészek a színjátszáson keresztül közvetlen kapcsolatba kerülnek közönségükkel. Ha sikerül túllépniük kezdeti frusztrációikon, sokkal felszabadultabban közelednek majd az őket szemlélők felé. A csapatban különböző etnikumú fiatalokkal dolgozhatnak együtt, ami segíti a szociális elfogadást, toleranciára nevel.Együttműködünk diákszínjátszó táborokkal, fesztiválokkal. Évente egy külföldi fesztivált látogatunk, ennek keretében jártunk már Avignonban, Berlinben és Grasse-ban.
Az utca eldönti, hogy életképes-e egy előadás vagy sem. Elég csak a kalapot megnézni a produkció után. Ha segíthet a megélhetésben, akkor a perifériákra szorult résztvevőnek is érdekében lesz utcai alkotásokat létrehozni, és ha valóban kulturális értéket fog képviselni, akkor a társadalom többi részének is érdeke lesz ezeket életben tartani. Ez elősegíti a társadalmi integrációjukat is egy egyszerű és használható kommunikációs csatorna alkalmazásával. Ez a kultúra.
A külvárosi tevékeny közösségnek szeretnénk megmutatni, hogy produkcióik a megfelelő formában és kontextusban megállhatják a helyüket a belvárosi programok között is. A belváros emberével pedig szeretnénk megismertetni a perifériákon húzódó kulturális értékeket.
A Bázisprogram biztosíthatja a rászorulók szakmai fejlődését. Eddigi programjaink alatt dolgoztunk fényképészekkel, festőkkel, szobrászokkal, táncosokkal, pantomimesekkel, zenészekkel, stb. Szerveztünk comedia dell’ arte és pantomim műhelymunkákat, az utcaszínház két legősibb alapformáját. Ezek az elemek jó kiindulási pontokat nyújtanak egy-egy produkció készítésekor.
A program minden részében a fenntarthatóságra törekszünk. Azáltal, hogy állomásainkon egyszerű struktúrával bíró, mobil alkotásokat hozunk létre, lehetővé tesszük ezt. Nincs helyhez kötöttség, nincsenek infrastrukturális szükségletek, költséges eszközigények. Abból dolgozunk, amink van. Ha nincs, amit elvegyenek tőlünk, csak nyerhetünk. Ezért lehet hasznos ez a munkaminta a hátrányosabb helyzetű résztvevőknek.
