Összefoglaló az IntegrArt Demokratikus Játszótér kialakulásának folyamatáról

– Mi az, amit szívesen beletennél egy működőképes rendszerbe? –

 Szándék:

Az IntegrArt: Társadalmi színházi nevelés program a demokrácia körül. Ehhez kerestünk tartalmat, formákat, kérdéseket. Ezt az egy éves programsorozatot alapoztuk meg.

Elképzeléseink szerint a Demokratikus Játszótér egy nyitott műhelymunka, amihez bárki csatlakozhat és bárki ingyen részt vehet programjainkban.

Az első munkafolyamat tervezésekor csapat szempontjából több tényezőt kellett figyelembe venni. A Vojcek börtönszínház öt intenzív hónapja nagyon sok energiát kivett a csapatból, és a záró előadás után csak egy hetünk volt a pihenésre. Az intenzív együttlét mindenkit megdolgozott, de a siker új lendületet adott.

A Létrában tervezett programunk főbb céljai közt szerepelt a csapatbővítés úgy, hogy a végéig nyitott szabad mozgásteret kap mindenki.

További célunk volt még, az eddigihez képest új művészeti és közösségi formák beemelése a folyamatba. Kerestük azokat a közös tapasztalási utakat, amik csapattá fejlődésünket szolgálhatják. Kísérletet tettünk egy professzionális szintű csapatmunkára.

Résztvevők:

Három résztvevő szervezet (Létra alkotó és közösségi ház, Labor Szociális Szövetkezet, Üres Tér Színházi Egyesület) közel harminc civilje vett részt, mint alkotó a programban.

Tervezett munkafolyamat:

(2015. május 9-23-ig, illetve 29-ig)

Nyolcadikai stáb ülésen kialakítottunk egy nyitott programot, amiben fix programpontok mellett figyeltünk arra hogy a szabad alkotásnak is legyen tere. Átbeszéltük elképzeléseinket mindenki szétosztottuk egymás közt a munkafolyamattal járó kötelezettségeket. ( Dokumentáció, szervezés, webes felületek kezelése, stb…)

A Demokratikus Játszótér kezdetén négy fix programpontot ajánlottunk a munkához: reggeli egy óra meditáció ( a végén testmozgással), délutáni színházi tréning, ahol a maszk illetve a fél-maszk és improvizáció technikákat tanulunk, kísérletezzük tovább. A harmadik pont az esti filmklub, amit a második héten felvált egy fórum-beszélgetés,  amire pécsi és pesti értelmiségi vendégeket hívtunk meg.

A Labor Kulturális Szövetkezetet megkértük, hogy építsen fából egy felnőtt játszóteret, aminek az egyik eleme egy három és fél méterszer négy és fél méteres fedett színpad. Ebből kialakult egy teraszos szerkezetű fa épületrendszer.

Tervezett programelem volt még a trash art workshop, amit Kerner Miki és Zsinka Felícia vezetett.

A közös étkezést is megszerveztük, naponta egy valaki főzött úgy, hogy mindenki háromszáz forintot adott az alapanyagba.

Megvalósulás:

szakmai és szubjektív élmények

A meditáció rendszeresen végigment a két hét alatt. Első pár nap az újdonság lendülete nyolc-tíz embert csalt oda a közös gyakorlásra. A Létra tetején, szabad ég alatt szemléltük csendben az ébredő város morajlását. Később, ahogy sűrűsödtek a napi teendők, egyre kevesebben jelentünk meg reggel a megbeszélt időpontban. Volt nap, amikor reggel 8 és kilenc között csak hárman üldögéltünk egyenes háttal. De a második hét vége fele is csatlakoztak új emberek a programponthoz.

Az első négy nap a bőrmaszkok elkészítése körül kialakult egy önkéntes csapatmunka, aminek eredményeképpen elkészült 15 bőr maszk, amiket a tréningek alatt használhattunk.

A nyitott színházi tréning még sikeresebb volt. A társulat hét tagja az elejétől kezdve részt vett, és ahogy telt az idő tizenkét fősre bővült a csapat. A maszkok újdonsága itt is lendületet generált. A második hét elejére felmerült az igény a napi két tréningre. Reggeli meditáció után 9-11 – ig és délután 15-18 –  ig dolgoztunk. A nyitott tréning lehetővé tette, hogy külsősök is belekóstoljanak – akár résztvevőként, akár megfigyelőként – a folyamatba. A második hét végére született egy munkabemutató, ami egy választási műsor keretei közt fogalmazta meg paródiában a mai megosztott társadalom és a politika viszonyát. Hoffman Sándor Satya beszélgető showjába találkozott két párt, az Egyik és a Másik, hogy programjaikat bemutassák, vitatkozzanak. Voltak erős gondolatok, amik ebben a maszkos kontextusban éppen a határon mozogtak. Egy gondolati szállunk megvolt, nekem azonban hiányoztak a karakterek személyes történetei. A világunk élhető része.

A Három nyitott fórum tanulsága az volt, hogy bármennyire is gondolkodó embereket hívtunk el a beszélgetésre a demokrácia hallatán nem kell sok idő, hogy aktuálpolitika deficitjeire terelődjön a téma és minden esetben benne is ragadt. A Böszörményi Istvánnak volt egy párhuzamos valóságról tartott humoros előadása, ami inspirált minket. Elegem volt a keserűségből, a folytonos politizálásból, a hihetetlen örömtelen társadalomból. Miért hagyjuk, hogy beférkőzzön a mindennapunkba a tehetetlenség érzete, ami ezzel a velejéig romlott politikai környezettel  kúszik be a reggeli műsorokba és az esti hírekbe online vagy offline.
(A beszélgetésekről készült hangfelvételeket itt hallgathatják.)

A munkabemutatót el kellett tolnunk egy héttel, mert a kinti játszótér nem készült el időre, annak ellenére, hogy harmadik határidőt tűztük ki. A rossz időjárás és a Labor munkamorálja akadályozták az időben történő megvalósulást. A szabad alkotóházként funkcionáló Létrában sem készültek el a kitűzött alkotások időre. Nagy volumenű és méretű dizájn alkotások voltak kilátásban. A színháznak is kapóra jött az egy hetes csúszás, mert így az Alberto Ferraro workshopját bele tudtuk illeszteni a munkafolyamatunkba.

A színházi tervben benne volt, hogy utcán is megjelenünk, és akciószerű előadásainkkal belekóstolunk az itthon teljes mértékben hiányzó utcaszínház műfajába. Az előző heti rossz idő miatt, ez is meghiúsult. Annak ellenére, hogy mindenki nagyon fáradt volt és a két hét újra teljesen leszívta a résztvevőket, mindenki belement a hosszabításba. Nem kis áldozat volt ez a csapattól. Volt, aki érettségire készült, volt, akinek a vizsgaidőszak sűrűje következett, volt, aki más munkáit kellett, hogy lemondja, mégis mindenki vállalta Alberto tréningjeit. Napi kétszer három óra munkát. Időt nyertünk és ez nagyon jót tett a produkciónak. Be tudtuk pótolni az elmaradt akciókat is.

Alberto profi mentalitása hihetetlen energiákat mozgósított. Mindenki elfogadta a szabályait és az eddigi önkéntes munka hirtelen kötelezettséggé vált. Alberto a fizikai színház, a kórus és a maszk technikákból adott hihetetlen tapasztalatokat. Az első tréning után megdicsérte a csapatszellemet és a fizikai állapotot és nagy lehetőséget látott a csapatban. Megmutattuk neki az elkészült előadásunkat, amit végignézett, majd átbeszéltük. A nyelvi hiányosságok (magyarul nem beszélt) arra késztették, hogy tisztán technikai oldalról közelítse meg a folytatást. Nagyon szigorú és következetes munkát vezetett. Tréningjein rendszeresen az első tíz perc után mindenkiről folyt a víz. Mellette rendszeresen beszélgettünk körben a demokráciáról és a színházról. Nehezen viselte, amikor egy ilyen közös beszélgetés alatt volt olyan, aki nem szólalt fel. Ezért gyakorlatokba illesztette a részvételt is. Egyik nap reggel körbeálltunk és úgy melegítettünk, hogy mindenkinek be kellett állnia a kör közepébe, és mutatnia kellett egy gyakorlatot, amit aztán mindenki megcsinált. Nehezen ment a csoportnak, volt, aki a végtelenségig húzta és nem állt be mondván, hogy ő nem tud mit mutatni, mire rászólt, hogy akkor mozgasd a kisujjadat, csak mutass valamit! A tréningek alatt nagyon kényesen figyelt arra, hogy ne legyen felesleges energiapazarlás, ne reagáljunk fölöslegesen. A rendező szerepét, az én viszonylag demokratikus hozzáállásomból (ezen sokan nevetnének) egy teljesen autokrata felfogásba fordította át. A közös keresésben mindenkinek meg- volt a szerepe. A játszók csendben, játék közben tapasztalnak és közölnek, a rendező instrukciókon keresztül dolgozik. Persze megadta a lehetőséget a kérdéseknek, de olyankor általában nem élt vele senki. Ebből is volt konfliktus. Amikor láthatóan nem értett valaki valamit és úgy csinálta a gyakorlatot, akkor megállt a munka és számon kérte a kérdéseket.

A kórusmunka volt a második lépcsőfok. Amikor ide értünk, akkor kevesebb hangsúlyt kapott a közös fizikai bemelegítés és attól a pillanattól kezdve hogy ő belépett a terembe, feszült koncentrációt várt el. Mozgások, mozdulatok lekövetése, a közös ritmus kialakítása. A test, a csoport, a csoportos mozgás, a csoportos mozgás vezetése, és a kórus kialakítása. Mindez csak figyelemmel jöhet létre. Ha egy ember is kiesik, szétesik a csapat. Innentől csak gyakorlás kérdése.

Az utolsó szakaszra hagyta a karakterek belső történetének kialakítását. Volt egy feladat, amikor egyesével bemutattunk valakit az életünkből úgy, hogy három kör volt a színpadon. Az első körben meséltünk róla, a második körben átváltoztunk azzá, akiről az előbb még meséltünk, a harmadikban befejeztük az előadásunkat. Ez a feladat mindenkiből előhozta a karaktereket, és mindenkinek volt köze ahhoz, amit játszott, mindenkinek a karaktere belső élményeiből táplálkozott, nagyon szép játék volt.

Aztán mindenki kapott egy tárgyat, ( a legjobb barátját) és a teret ( a házát ) és mindenki játszhatott. Próbálgathatta viszonyát a tárgyal a térrel, majd a térre betolakodó külső személyekkel. És közben munka volt és mozgás volt. Izzadtak. Volt, amikor magukban kellett beszélni, volt, amikor hangos monológokat kellett improvizálni. Életre keltek a maszkok, a figurák és a színészek játszottak, mint a gyerekek. Már nem volt akadály a technika, már nem zavart senkit a maszk. Benne voltak.

Nekem hihetetlen felüdülés volt. A két éves munka nagyon sok kompromisszumhoz vezet. ( a szó megalkuvás értelmében) Engedek, mert kényelmesebb, engedek, mert mindenkit figyelembe veszek. Engedek, mert nincs erőm ütközni. És ezek a döntések nem a színházat segítik, nem azt építik. Az első két hét alatt is láttam a hiányosságokat de nem tudtam úgy fogalmazni, hogy azokat kijavítsuk. Nem tudtam számon kérni. Alberto újra felépítette és így hihetetlen jól működött. Ahhoz képest, hogy milyen szintkülönbségek voltak egyes színészek közt a végére teljes értékű tagja lett mindenki a csapatnak. Köszönet  Albertónak.

Utcai akciók:

Három alkalommal mutattuk be azt a 8 perces kivonatot (ami minden esetben 12 percre duzzadt), amit a választási műsorból kivágtunk. Első alkalommal a Színház téren mutattuk be. Akciószerű megjelenés volt. Egy fütty jelezte a kezdetét, amikor hirtelen összejöttek az addig járókelőknek tűnő színészek, felhúzták a maszkjaikat és játszottak. Majd szétszóródtak és eltűntek. A Színház téren csak pár néző volt rajtunk kívül, az interakciók lehetőségeit általában elmulasztottuk, de mentségünkre szolgál,  hogy 11 óra 30 kor még nincs ebédszünet.IMG_8264pici
Ezután megbeszéltük a történteket egy kapualjban, majd a Széchenyi téren adtuk elő, ahol a megbeszéltek szerint megragadták az interakció lehetőségeit itt olyan 70-80 ember nézte az előadásunkat. Jól sikerült. Ezután a Jókai téren játszottunk, ahol a végéig minden rendben, azaz semmi különös nem történt, pár járókelő nézte és az Elefántos ház pizzériájának teraszán üldögélők. Az előadás végére begurult egy autó a térre és a sofőr elkezdett ordítozni, hogy takarodjunk onnan, ez az ő tere. A csapat végig szerepben maradt, és aki lereagálta az mind játékból késztette továbbgurulásra az autóst. Ezután mögénk állt és odament a játszókhoz, akik először nem vették észre, mert benne voltak az előadásban, majd szerepből ismét elküldték. A fazon nem tudott mit kezdeni a szituval, káromkodott és szitkozódott, de visszaszállt az autóba és el akart hajtani nagy csikorgással, de közben egy maszkos elékerült, akkor dudált és ordított, majd amikor tudott, továbbhajtott, de nekihajtott Bobó lábának, aki kapott az alkalmon és improvizálva felfújta a dolgot „ ÁÚÚÚ ez nagyon fájt” és ráfeküdt a motorháztetőre ekkor az ipse kiszállt, és neki akart menni Bobónak, de akkor a Feri (szintén szerepből) felemelte a felmosóját és megfenyegette, de Bobó váltott játékban és békés útra terelte az akciót. „ Testvérem!!! Húsz éve nem láttalak, és most megvagy, testvérem, testvérem….” A faszinál elpattant a húr visszaszállt a kocsijába és füstölgő kerekekkel elviharzott. Kifejezetten sikerként éltük meg, de rendesen maradt bennünk feszültség is. Ezután egy másik „úri” ember lépett hozzánk, aki számonkért hogy miért kamerázok, majd azt mondta, hogy menjünk el fizikai munkát végezni, mert nekünk az kéne reggel nyolckor elmenni a munkába, délután  négykor hazamenni és addig megfogni és arrébb rakni….. Örültem is a szitunak, mert a színészek nagyon ügyesen reagáltak, de meg is ijedtem, mert látszik, hogy még rengeteget kell dolgozni, hogy ebben az országban, városban érvényes kommunikációt tudjunk folytatni. Hihetetlen szellemi szegénységről adott tanúbizonyságot ez a két alak. Az Elefántos Ház étermének tulajdonosa és annak egyik szomszédja. Elfáradtunk, kiszívott minket ez az akció.

Az előadás:

 demokratikus játszótérA tréningnek minden főbb állomása bemutatható szintig fejlődött. Szépen összefűzhető volt és benne volt a fejlődés. Egyéni karakterek csoporttá, majd egy szabályjátékokon keresztüli történetté fejlődtek. Volt még egy performansz -ötletünk, amit meghagytunk improvizációs szinten. A jelenlegi demokrácia buktatóit szedtük egy csokorba és fűztük össze egy játékba. Egy kérdőívet töltettünk ki. Amire egy irodában négy pecsétet és aláírást kellett összeszedni úgy, hogy minden asztalnál olyan tulajdonságokkal találkoztak a néző/résztvevők, amik a részvételtől próbálnak eltántorítani. A közöny, az inkompetencia, a korrupció, irodájában kellett végigvinni akaratunkat. Próbáltuk minél több pénzzel lehúzni a vállalkozó kedvű játékosokat. Nagyon szép eredményeket értünk el. Volt, amikor megtámadták a fő pecsétet birtokló korrupt irodistánkat, a végére ülősztrájkba kezdtek a legkitartóbb nézők. Játékba hívtuk az embereket: mindenki belement és játszott. Mindenki érvényesítette véleményét. 80-90 kérdőívet passzíroztak át a rendszerünkön.

Ezután maszkot húztunk és egy könnyed szerkezetbe megmutattuk a tréningen kialakult folyamatokat. Sétálhattak a házaink közt, találkozhattak velünk. Majd megnézhették a választási műsorunkat, ami a régi Globe színház hangulatában zajlott, hangos, reakciók, kommentek, nevetések közepette. Folytatható, szép anyag jött össze. Bátran építkezhetünk rá,  csak bizonyos formai követelményeknek megfelelő szabályrendszerekbe kell belefűzni ezeket, hogy teljesítsük a papíron vállaltakat a Norvég Civil Alapnak.

Összegzés:

Mindenki erőn felül teljesített, ezért nem számon kérhetők azok a vállalások, amiket az elején tettünk. Senki nem számított arra, hogy ilyen intenzív színházi folyamattá alakul ez a közös munka. Ennek csak a nyugodt profizmus esett áldozatul. A Dokumentáció rendszeressége, a marketing szenvedett csorbát. De ezen a szinten ez elfogadható. Duplájára bővült a csapat. És az önkéntes résztvevők is számolnak a folytatással. A 29-i eseményre minden elkészült, amit elterveztünk. Utolsó pillanatra. A Labor kocsija 29-n este hét órakor állt ki az udvarból úgy, hogy addigra minden szerszám bele került. Ez okozott némi feszültséget, ami mára lényegtelenné vált. Azért ezen a partnerkapcsolaton még gondolkozni kell. Szakmailag megkérdőjelezhető volt ez az együttműködés, de a szándék, hogy fejlődjünk és közeledjünk egymáshoz jelen volt. A Létrával hihetetlen munkát öltünk és gördülékenyen ment az együttműködés. Együtt vittük a terheket.

Vissza