„Ha a színház állványzatként szolgálhat a társadalmi elemzéshez, a társadalom még több okkal válhat állványzattá a színház számára.” (Richard Schechner)

Projektünk elsődleges célja,hogy a hasznos színház eszközrendszerét aktívan felhasználva prizmaként vetítsük vissza a közép-kelet európai társadalmat érintő kultúrtörténeti és politikai változásokat.

Ehhez egy olyan megközelítési módot választunk, ahol közvetlen célcsoportjaink; a mélyszegénységben élő roma fiatalok, a fiatalkorú fogvatartottak, és az értelmi sérült felnőttek, azaz a társadalmi és kulturális hátránnyal, szocializációs hiánnyal, valamint iskolai és képzettségbeli deficittel küzdő célcsoportjaink megtanuljanak teljes értékűen részt venni saját életterük történetében, közösségeik életében.
Ebben helyi civil szervezetek, hazai színházneveléssel foglalkozó drámapedagógusok, valamint külföldi színházi szakemberek segítségét kérjük, így létrehozva egy transznacionális párbeszédet, ahol esélyegyenlőtlenségi problémákra, a szabadság kultúrájának fontosságára a színház nyelvén mutatunk rá.

A kezdeményezés célja, hogy a tanulási folyamat részeként használjuk a színházat. Nemzetközi szakemberek vezetésével workshopokat, utcai performanszokat, akciókat kezdeményezünk, az utca emberét szólítjuk meg.

Emellett kerekasztal-beszélgetések, fórumok formájában a diákokat, egyetemistákat kívánjuk bevonni. Tapasztalatainkból interaktív fórumszínházi előadást készítünk, amelyet egyhetes nemzetközi utcai fesztiválunkon mutatunk be.

Partnerek: Kerekasztal Színházi Társulás, LABOR Szociális Szövetkezet, Ilotopie Company (FR)

Támogató: Norvég Civil Támogatási Alap, Ökotárs Alapítvány