Beszámoló az IntegrArt projekt keretein belül létrejött találkozóról,
workshoplátogatásról
- 02. 18-20-ig A Kerekasztalnál jártunk csapatosan.
Csütörtök délelőtt megnéztük a Kerekasztal és a Studió K koprodukciójában született Szélben Szállók című előadását. Egy budapesti gimnázium ötödik osztályos tanulóival ültünk be az eseményre.
Miért szoktunk mesélni? Mit szoktunk mesélni? hangzottak a nyitó párbeszédet kezdeményező kérdések. Aktív, nyitott beszélgetés alakult ki tíz percen belül, amit lágyan és észrevétlenül használtak fel a színészek a történet kezdetéhez. Üveglapokból készült xilophon hangja vezetett a történetbe minket. Egy szegény kis faluban találtuk magunkat. A főszereplő lány konfliktusa egy megválaszolatlan kérdés körül mélyült el. Ki az apám? Ezt a szálat egy cigány testvérpár élettörténete keresztezte. Édesanyjuk halála, majd a nevelőotthonban megélt élmények után találkoztak a főszereplőnkkel. Együtt indultak el hárman a városba megkeresni édesapjukat.
A szegénység törvényszerűségei, a gyerekotthon élményei, a fiatalok nehéz helyzete ismerős terepre irányította fantáziánkat, gondolatainkat. Közelinek éreztem. Kerek történet volt tele szívhez szóló játékkal, és varázzsal. Az a jelenet érintett meg legmélyebben, amikor a cigány testvérpár egy fantázia történetben próbáltak igazolást találni arra, hogy miért pont az ő anyukájuknak kellett felmenni a csodavilágba. Ebben a kérdésben a gyerekek apja zenével és egy háromba vágott almával próbál segíteni a gyerekeknek .
A foglalkozásban a kezdeti párbeszéd és a végén nyitva hagyott történet befejezésének lehetőségén kívül két interakciót használtak a foglalkozásvezetők. Mind a kettő arra irányult, hogy a nézők fantáziáját a történetbe szőve még közelebbinek, „sajátnak” érezhessék az előadást a fiatalok.
Szakmailag és emberileg is sokat kaptam ettől a találkozástól. Költői, szelíd és ugyanakkor kegyetlen élményt kaptam.
Ezután tartottunk egy kerekasztal-beszélgetést az alkotókkal. Nehezemre esett bármi másról beszélgetnem mint az előadásról. Az integrArt program kapcsán tapasztalt élmények, gondolatok és kérdések halmazai ébredtek fel bennem hirtelen.
Megnyugtató és szívet melengető volt, hogy számunkra fontos értékeket, ilyen gazdagon éltetnek. Jó volt találkozni a Stúdió K színészeivel, akik előttünk járó generáció tagjaiként még hittel és lendülettel csinálnak színházat.
Másnap a Kék szigetet néztük meg. Ennek elvitathatatlan értéke hogy, iskolai körülmények közt ritkán látható aktivitást ébreszt a résztvevő fiatalokban.
Egy nagycsalád hétköznapjain keresztül egy kislány mellett találjuk magunkat, aki a körülötte folyó gyors és intenzív, neurózisokban gazdag világra némasággal reagál. A foglalkozás második felében együtt szabadulhatunk meg a kislánnyal a megszokott környezetéből. Egy ausztráliai diáktáborba vendégelnek meg angolul. Közös döntéseket kell hoznunk, közösen kell feltalálnunk magunkat ebben a szituációban. A játékokon keresztül együtt oldódunk fel a kislány némaságából. A végén visszatérünk a családba. Mi legyen?
Délután összefoglaltuk a Kerekasztal munkatársainak a projekt eddigi eredményeit, a közös tanulás útjának főbb állomásait, összeszedtük kérdéseinket. Megpróbáltuk elképzelni a fesztiválunk menetét és a Kerekasztal helyét, szerepét. Hajós Zsuzsa kipróbált velünk egy gondolatmenetet a vitaszínház eszközével. Ennek eredményeképpen egy jó hangulatú eszmecsere alakult ki köztünk, a magyarság értékei és a nemzeti öntudat körül.
Szombaton Az óriás ölelésével kezdtünk. Egy óvodásoknak szóló előadást néztünk meg. Közvetlen formái hamar elfeledtették velünk, hogy felnőttek vagyunk. Játékkedvet ébresztett és részvételre hívott. Az előadásban használt trash design is közel áll társulati munkánkhoz. Az előadást követő beszélgetésen hasznos eszmecserét folytattunk. Részt vettünk a rendezőnő workshopján, ami a minket ért sűrű gondolatébresztő élmények hosszas tárgyalása miatt már nem jutott el a gyakorlati fázisig, de ez nem hagyott hiányérzetet.
A hétvége szakmai programja erőt és lendületet adott projektünk folytatásához itt a finishben. A demokratikus- és színházi nevelés zászlóshajója a Kerekasztal. Nem ragadtak bele harmincéves múltjuk tapasztalataiba, tovább forgatják azt, kísérleteznek, haladnak, szem előtt tartva az aktivitásra és a demokráciára nevelés irányát. Gazdag anyagot teremtettek.